Ó, álmodó, nincs hit szivemben, nincs isten, aki óvna engem, anyámnál is öregebb lettem, s a halál egyre közelebb, - terítsd arcomra álmodat majd, mint egy szemfödelet!

Kapcsolódó idézetek

1. Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyönge, hogy a semmibe tekintsen. Csukás István
2. Mintha mély sír lettem volna, S benne lelkem a halál, Oly sötét volt álmaimban A sors, mely fölöttem áll. Vörösmarty Mihály
3. Az arcodat már álmomban se látom; a messzeség homálya elfedett, de érezlek, ha szél borong a fákon, s az éjtől visszakérem lelkedet.
4. Túl késő már, hogy hívjalak: álmom mit dajkáljam megint; hozna gyúlt homlokomra csak fény-fúlt, vihar-utáni kínt. Emily Bronte
5. Mint rövid álom, olyan hirtelen illan a szép, mámoritó fiatalság el. De a testnyomorító vénség már a fejünk búbja fölött fenyeget! Senkise tisztel már, nem is ismer torz alakodra, elméd tompa lesz és árnyba borúl szemed is.
6. Gyerekként vagy fiatalon nem álmodtam se jót, se rosszat, csak az öregség sodorja újra meg újra felém a múlt hordalékából keményre gyúrt iszonyatot, amely azért olyan riasztó, mert feszesebbre komponált, tragikusabb, mint bármikor is átélhettem volna, hiszen a valóságban egyszer sem történt meg velem az, amitől sikoltozva ébredek. Szabó Magda
7. A menny kerek, rozzant fedél szegény fejünk felett. Alatta nincs remény. Ne hívd az eget! Tehetetlenül forog az ûrben, akár te meg én. Omar Khajjám
8. A hitem, hogy lehet úgy, Hogy puszta álom az egész, Sors üvöltve kiborul, Ha szem a szembe belenéz. Ghymes
9. Félek mindenkitől, beteg s fáradt vagyok; kívánlak így is, meglehet, de a hitem rég elhagyott. Szabó Lőrinc
10. Ami engem illet, nem hiszek istenben; lehet, hogy halálom órájában hinni fogok, a haláltusa a legszilárdabb elmét is megbolondítja. Denis Diderot