Mint rövid álom, olyan hirtelen illan a szép, mámoritó fiatalság el. De a testnyomorító vénség már a fejünk búbja fölött fenyeget! Senkise tisztel már, nem is ismer torz alakodra, elméd tompa lesz és árnyba borúl szemed is.

Kapcsolódó idézetek

1. Mintha ifjúságom bús öregkor lenne. Nem szeret, nem lángol piros szenvedéllyel; Borús, barna árnyék borul a lelkemre, Mely beteg és sápadt, mint hûs, holdas, éjjel. Jovan Ducic
2. Az öregkornak megvannak a saját borzalmai. Nem tudjuk már azt hinni, mint ifjabb korunkban, hogy elpusztíthatatlanok vagyunk és örökké fogunk élni. Túl sok barátunkat és családtagunkat láttuk már távozni. Kezdjük átélni az emberi test elkerülhetetlen törékenységét. (...) Magányos útról van szó, mely sehová sem visz. Robin Dunbar
3. Ó, álmodó, nincs hit szivemben, nincs isten, aki óvna engem, anyámnál is öregebb lettem, s a halál egyre közelebb, - terítsd arcomra álmodat majd, mint egy szemfödelet! Szabó Magda
4. Noha az értelemre hivatkozunk, az őrület bábozik velünk. A durvaság, amellyel együtt élünk, oly markáns, hogy mellette észrevétlenné törpül minden, ami szelíd, ami a buta szabad szemmel nem látható szép. Vavyan Fable
5. Míg a halandó lénynek az ifjukor üdve virul még, sok sose-teljesülő tervet eszel ki bohón; percre se gondol rá, hogy a Vénség és a halál jön, kórtól nem riadoz, míg fiatal meg erős. Ó, be rövidlátók, kik nem veszik észre, be gyorsan illan az ifjúkor s véle az élet is el.
6. Az esztendő részei észrevétlenül simulnak egymásba: a téli álomra a kikelet, a virúlat- és munkásságra a hervadás és lankadás lassú átmenettel következnek; egyenként lopóznak fejünkre az ősz hajszálak; s életkedvünk, erélyünk fogyása, érzékeink gyengülése által lépésről lépésre vitetünk a feloszlás felé. De az esztendő változásakor rögtön s fájdalmasan lep meg bennünket az idő gyorsaságának s életünk rövid voltának eszmélete, azon keserû hozzáadás kíséretében: hogy kötelességeinkből oly keveset végeztünk, a boldogságból oly keveset ízleltünk! Tompa Mihály
7. Fáradtan ballagok, árnyam sötét, s hátam mögött megáll az Ifjúság, áll tétován, lehajtva szép fejét, és többé már nem jön velem tovább. Hermann Hesse
8. Az önző örömök úgy tûnnek tova, mint az álmok, és nem marad utánuk más, mint egy lenyomat a párnán, betöltetlen ûr a szívünkben és a megbánások olyan hosszú sora, hogy az ember a nyaka köré tekerheti, mint egy sálat. Alice Hoffman
9. Eljön az az idő, amikor fel fog tûnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltûnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerû, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással. Tihanyi Márk
10. Csak idősebbek leszünk, kedvesem, Nemrég gondolkodtam ezen, Vajon őrületbe kerget majd valaha, Hogy milyen gyorsan változik az éjszaka, Minden, amiről eddig álmodtál, Eltûnik, amikor felébredsz, De nincs semmi, amitől félni kellene. One Direction