Odaadom a reménynek szememet e két drágakövet Odaadom a reménynek kezemet e győzelmi pálmát Odaadom a reménynek lábamat e diadal-kocsit Odaadom a reménynek számat e csókot Odaadom a reménynek orromat melyet elbájolnak május derekának virágai Odaadom a reménynek szivemet fogadalmi képül Odaadom a reménynek mind a jövendőt amely úgy reszket mint erdő mélyén egy távoli kicsike fény.

Kapcsolódó idézetek

1. A két szemem oda kellene adnom egy vak embernek. A két fülem egy süketnek. A két lábam egy lábatlannak. A két kezem egy olyannak, akinek leesett a két karja. Az orrom oda kéne adnom egy orratlannak. A fogaim egy fogatlannak. A szívem egy szívtelennek. A hajam egy kopasznak. (...) Ha ennyire oda tudnám magamat adni, még akkor sem mondhatnám magamat önzetlennek, tudom. Szép Ernő
2. Ó, Istenem, mindenhatóm (...). Kérlek, engedd, hogy éljek, hogy lélegezhessek, hogy érezhessem még a nedves füvet a talpam alatt és láthassam a nyári eget a fejem felett. Kérlek, tégy csodát, és esküszöm, neked szentelem az életemet.
3. Várlak, hogy itt légy, hogy eljöjj és megörvendeztess. Várom a lombzajt. Várom a harmatcseppek piciny csengetését. Várom az apró füvek suttogását. Várlak Téged!... ...szívem ős mély dobbanását várom a csendes éjben.
4. És imára is kulcsolom kezem, Úgy esedezem szívetlenül - szívért, Szárazon adom Istennek magam, Hátha reám bocsátja harmatát, És kinyílik a kőből egy virág. Reményik Sándor
5. Hamar fakul a drága lomb, Mely zöld reményszínt lenget, Hamar zuhan a drága nap, Mely csiklándón melenget, S a lánykéz is csak arra jó, Hogy megsimítsd s elengedd. Tóth Árpád
6. Szívem virágit nyújtom át itt, S kívánom szívből igazán: Az Isten éltesse sokáig Az én jó, kedves jó Apám! Tóth Árpád
7. Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött, Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak; Örömmel dolgozni minden akadály ellenére; Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is; Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok; És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem. Paulo Coelho
8. Szeress! hogy míg a gyötrelemben mások szemük eltakarják reménytelen, én ébren maradjak és látva-lássak... Kezeidbe ajánlom életem. Lakatos István (költő)
9. Fázol? - Én égek; lázam rád adom; Betakar majd a bolyhos izgalom. Menekülésre nincs már utad; Szinte hallom, hogy vacog a fogad. Ártatlanságod zászlaját leejtve, Nem mint győztesre, mint szövetségesre Tekints reám - óh, néma ünnepély - S én ígérem, hogy megbékít az éj...
10. A jólétnek és vagyonnak minden pompáját elvetem egy szerető szívért. Százszorosan boldog, aki ilyen szívvel bír, s aki ilyen szívet adni tud.