És imára is kulcsolom kezem, Úgy esedezem szívetlenül - szívért, Szárazon adom Istennek magam, Hátha reám bocsátja harmatát, És kinyílik a kőből egy virág.

Kapcsolódó idézetek

1. Imára kulcsolt két álnok kézzel emléket kérek sok feledéssel Szólítom Istent vigyen vagy adjon fordítson hátat rám ne virrasszon Zalán Tibor
2. Suhog a vágy, selyem az árnyék, szívem a szó, szemem a szándék, esténként esőként szitálnék, nem is keresve rátalálnék: kitárná ablakát, s ajándék lenne Õhozzá hullanom.
3. Sírok én is, siratgatom Boldogságom; hiába, Nem fog az már újra nyílni, Mint a jázmin virága. Ha látnátok, mikor könnyem Az arcomon lepereg, Tudom, hogy megsajnálnátok, Gonosz nyelvû emberek. Ady Endre
4. Nap szárítja csapzott tollát, Nézi szíve választottját, Megesküszik földre-égre, Halálba is elmegy érte.
5. Imádkozom hát; íme két kezem Szent áhitattal összekulcsolom. Hallgass meg engem, égi hatalom, Hallgass meg engem, édes istenem! Petőfi Sándor
6. Fázom s lomhán megülök a kályha mellé bújtan, Hát ma se sikerültél: szent életöröm? Sírnék, s ökölbe görbül tehetetlen az ujjam, S tenyerem húsát vájja a kinlódó köröm. Tóth Árpád
7. Jártam a bánattal, kéz a kézben körbe, Most megyek a magánnyal mereven előre. Lelkemet kihajtom egy messzi legelőre, A szívem mikor hasad, hogy legyek távol tőle! Anna and the Barbies
8. Hogy hallhasd a lelkem, Leszek villám a csendben, Belecsapok a földbe, Mikor fáj a szívem.
9. Egyetlen pillantásod felnyithat engem, bár bezárkóztam magamba ökölbe szorított kézként; ahogy a tavasz titokzatos, gyöngéd érintése kinyitja az első rózsákat, úgy bontod ki a lelkem, sziromról sziromra. Edward Estlin Cummings
10. A földbe hullt mag is kikel, Ha a tavasz reá lehel. Vágytól rég búra vált a kedve, Már rég hevült s ábrándozott, Végzetes italt szomjazott; Fiatal keble rég epedve Hordozta gyötrő vágyait, S várt, várt a lelke... valakit. Alekszandr Szergejevics Puskin