Óh, jaj, szédülök itt a parton, Óh, jaj, most mindjárt itt leszel, Kérdezlek majd és kérdezel És összecsap két szomju-lélek És fejemet kebledre hajtom. Jaj, ne. Ne jöjj. Reszketek, félek.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyûlöllek, mar a védtelen harag, elfordulok, hogy meg ne lássalak, félek, fagyok, borzongok, engedek, fogam megkoccan, nehogy kérjelek: szeress, ölelj, megöl a szomjúság, kezdődjön újra bennünk a világ, az ősi ködben két felhőgomoly egymás felé húz, borulj rám, omolj, összecsapásunk villám, néma csók, csak te! csak én! borulók, lázadók, belőlünk szülessen a csóvás fény, mindenben te és mindig újra én! Hajnal Anna
2. Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek. Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz. Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek. Hogy nem értesz. Hogy értlek. Félni jár belém a lélek. Fodor Ákos
3. Ó, úgy szeretnék eggyé lenni véled! Hogy folyna eggyé vérem és a véred, Mint szélvész ültén két fáradt folyam. József Attila
4. Látlak mással. Vele is olyan vagy, mint velem? Örvénylő folyam? Úgy fogadod, mint engem, az öledben? Ölelni nem, - s most ölni volna kedvem.
5. Fejemben éj van, éjek éjjele, S ez éj kísértetekkel van tele; Agyamban egymást szülik a gondolatok, S egymást tépik szét, mint vadállatok. Petőfi Sándor
6. Mellettünk szótlan alszik el a vágy. Szemedben látnom kell, Hogy nincs tovább. Lehajtott fejjel kérdezem, Hogy holnap lesz kit féltenem?
7. Félek. Nem a kísértetektől, Mert kísértetek nincsenek! Félek. A jövendő rémektől Lelkem beteg! Juhász Gyula
8. Jöjj hozzám, de ne mint folyó, mi készséggel siet, hogy elvesszen a széles óceánban. Úgy jöjj hozzám, ahogyan dagály önti el a partot, csordultig duzzasztva a sekély öblöket csillámló csönddel, míg föld és óceán egybeforr.
9. Most kell, árts, vagy most kell, érts. Most kell, gyûlölj, vagy most kell, félts. Figyelj rám itt és most, hogy el ne késs. Pokolgép
10. A semmivel naponta szembenézek. Didergő meztelen szivem nem védi rég igézet. Ember vagyok. Szem és tudat, ki lát, hall, érez, eszmél. Tudom, hogy sokkal boldogabb, ha együgyûbb lehetnék. Légy ölelő part, menedék veszendő életemben, kevés, ha nem lehetsz elég, de mégse hagyj el engem. Lator László