Ölts magadra páncélt! Csak ne feledd, hogy meddig tart a páncél, és hol kezdődsz te, hogy amikor eljön az ideje, le tudd venni!

Kapcsolódó idézetek

1. Soha ne feledd, ki vagy, mert a világ nem fogja! Viseld páncélként, akkor nem árthatnak vele!
2. Ne kételkedj magadban! Te a saját módodon harcolsz, és egy katona számára az a legrosszabb, ha megrendül az önmagába vetett hite, mielőtt kilép a harcmezőre. Nem minden ér véget győzelemmel, de mindig el kell kezdeni, minden alkalommal tudva, hogy a felkészültséged és ösztöneid rendben vannak. J. R. Ward
3. Soha ne feledd el, ki is vagy, mert a világ biztosan nem fogja! Tedd ezt az erősségeddé, s akkor sohasem lehet a gyengeséged. Viseld páncélként, és sohasem használják majd arra, hogy ártsanak vele! George R. R. Martin
4. Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk! Lázár Ervin
5. Vigyázz, milyen álarcot viselsz (...)! Nehogy végleg elveszítsd az igazi önmagadat. Cassandra Clare
6. Tudni, mikor állj egyhelyt, mikor menj el, mikor ne harcolj - ez is része a harcnak. Tudni, mikor várj, mikor tûrj, mikor less, mikor hajolj el. Jesmyn Ward
7. Tanulj meg várni! Ha eleget vársz, egyszer majd eljön a te időd. Viola Ardone
8. Páncélt hord... de még milyen páncélt! A kereszteseké semmiség volt ehhez képest... a gőg, a büszkeség, az önbecsülés páncélját. Az ilyen vértezet bizonyos értelemben védelmet nyújt. A nyilak, az élet mindennapi nyilai lepattannak róla. De van egy nagy veszély. A páncélban az ember néha észre sem veszi, hogy megtámadták. Agatha Christie
9. Az íjász nem mindig választhatja meg a harcmezőt, ezért újra kell kezdened a gyakorlást, hogy a kedvezőtlen körülményekre is felkészülj. Menj tovább az íj útján, hiszen az egy egész életen át tart. De jegyezd meg, hogy nem elég pontosan lőni: a lélek nyugalma legalább olyan fontos, mint a tökéletes célzás. Paulo Coelho
10. Társadalmunkban úgy éljük végig az életünket, hogy egyfolytában önmagunkat védjük; nem akarunk másoknak túl nagy támadási felületet adni, ezért páncélt öltünk magunkra. Néha olyan sikeresen megtanuljuk, hogyan leplezzük el mások elől valódi érzéseinket, hogy még magunk előtt is rejtve maradnak. Elliot Aronson