Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra - mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, - a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

Kapcsolódó idézetek

1. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyûlölték, akár a pestisest. Radnóti Miklós
2. Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra. Radnóti Miklós
3. Eltöm a föld és elmorzsol a tenger: azt mondják, hogy meghalok. De annyi mindenfélét hall az ember, hogy erre csak hallgatok. József Attila
4. Hallani zúgó szavát a szélnek, halálos télből üzen az élet, égi tüzekből földre születtem, vagyok legyőzve legyőzhetetlen. Bikini
5. Amíg lesz író, költő, akinek mondanivalója van, addig olyan ember is lesz, aki azt meghallgatja.
6. Õ tudta ezt, szavak nélkül is, s titokban, egészen belülről én is tudtam, hozzávaló szavak nélkül, mert akkor még nem voltak az élet tüneményeihez szavaim. Később érkeznek az igazi szavak, de rettenetesen kell fizetni értük. Márai Sándor
7. Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... "Csak ülj a földre és beszélj az égre." S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre. Radnóti Miklós
8. Aki annyi évet megélt, csupán ettől a ténytől optimista lehet, így nem csoda, ha öregkorában hajlamos megbocsátóbban szemlélni a világot: ha én túljutottam annyi szörnyûségen és borzalmon, akkor mégis van remény. Bolgár György
9. Félt megkísérteni a Jóistent. Vagy a Sátánt. Mert ki tudja, miféle felsőbb hatalom lesi manapság az emberek beszédét, hogy lesújtson rájuk, ha a fennhéjázó remény bûnébe esnek. Robert Merle
10. Az élet egy bizonyos pontján felnősz - ezt mondták nekem, és az idő is ezt igazolta. Az átkozott idő. Francesco Totti