Olyan volt, mint a sós forrás, amelytől csak égetőbb lesz a szomja annak, aki iszik belőle, anélkül, hogy valaha is kielégülne tőle. Kiittam a csalóka serleget, nem tudva, mit cselekedtem. Voltaképpen mikor tudjuk, hogy a valóságban mit is teszünk?

Kapcsolódó idézetek

1. Furcsa, mennyire másképp ütnek ki (...) a valóságban a dolgok. Tulajdonképpen egyikünk se gyanította az igazságot, és vakon tapogatóztunk, amíg a végén, még mindig merőben megtévesztve, a helyes útra léptünk - csalóka célért. S most, hogy célba értünk, még csak gyûlölni se tudom. Robert Bloch
2. Én sem tudom mindenre a választ, azt viszont tudom, hogy nem mindig látjuk tisztán, mit is akarunk, és hogy mit is tettünk, azt sem, hogy mit kellett volna tennünk. Amiről azt hisszük, hogy azok vagyunk, annyira belénk ivódik, hogy már nem is látjuk, hogy mik lehetnénk.
3. Igen, tévelygek. Keresem azt, ami új, amit még homály fed, ami fontos lehet, ami még élő, ami több, mint a ma adott és ismert. Igen, tévelygek, kalandozom, vagy akár csellengek. Játszom. Nem hiszem, nem vagyok elég gőgös ahhoz, hogy azt higgyem, megtaláltam az igazságot. És nem szorongok annyira, hogy görcsösen belekapaszkodjam, belecsimpaszkodjam abba a biztosnak remélt fogantyúba, amelyet egyszer már megragadtam. És valóban: nem akarok a dzsungelből kijutni. Az élet és az ezerféle lehetőség dzsungeléből. A titkokkal, meglepetéssel, felfedezhető igazságokkal teli dzsungelből. Nem akarok túl hamar kijutni arra a bizonyos, nagyon is áttekinthető "homokos, vizes síkságra". Ahol már nincs remény. Hankiss Elemér
4. Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Azt, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég. Lassan elmosódik a határvonal, a szükség és a vágy barométere. Néha csupán csak kóstolót akarunk, máskor meg nem létezik olyan, hogy elég: a pohár megtelik, és mi mindig egyre többet akarunk.
5. Õszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek, csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyanott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát. Charles Bukowski
6. Csak azt tudtam, hogy minden másodperc, amit vele töltök, csak növelni fogja a később elszenvedett fájdalmat. Mint egy drogosnak, akinek nincs elég anyaga, közeledett a végítélet. Minél többre van szükség most, annál nehezebb lesz, amikor kifogytam a cuccból. Stephenie Meyer
7. Az igazság olyan, mint a só. Az embereknek szükségük van belőle egy kevésre, de ha túl sokat kapnak, felfordul tőle a gyomruk. Joe Abercrombie
8. Az ön élete olyan, akár a sivatag! (...) Ön is olyan, mint azok a lények, amelyek szomjúságukban perzselő homokkal tömik tele szájukat, nem is sejtve, hogy karnyújtásnyira tőlük ott buzog az életet adó friss forrás. Salvador Dalí
9. Valami hajszol engem. Mintha mindig elszalasztanék valamit. Utánakapok, megszerzem, és akkor kiderül, hogy nem volt semmi. És én megint másvalami után kapkodok. Előre tudom, hogy ugyanúgy végződik majd az is, mint a másik, de nem bírom kihagyni. Hajszol, üldöz, aztán egy ideig elfoglal, de megint csak elhagy, és marad az üresség; olyan ez, mint az éhség, mindig újra elfog. Erich Maria Remarque
10. Azt hisszük, tudjuk, mire van szükségünk. Azzal töltjük az időt, hogy kitaláljuk, hogyan szerezzük meg, amit akarunk. Ki segíthet? Ki van útban? Megtesszük a lépéseket és néha szerencsénk van. Pontosan azt kapjuk, amire szükségünk van. És az élet rosszabb lesz. Egyszerû igazság: óvatos légy azzal, amit kívánsz, testvér!