Örök tragikuma a magyar sorsnak, hogy nálunk a szabadságért mindig meg kellett verekedni fokossal, kopjával, fejszével, puskával, benzines palackkal. Fehér köpenyes pincérek sohasem tálalták ölünkbe a szabadságot, mint egyes boldogabb sorsú liberális nyugati nemzetek életében.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs magánosabb szomorúság a világon, mint egy magyar tehetség! Miénk a vér ömlése, a bezúzott homlok, a nehéz munka birkózása, s hozzánk botlott kis ügyeseké a tejfel. A magyar a világtörténelem legnagyobb balekja, és ez sohasem lesz másképp.
2. A szabadság nincs ingyen, és mindig meg kell harcolnunk a szabadságunkért, amikor az veszélybe kerül. Adam Makos
3. Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét - gyûlöletbe rekeszti a világot - nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szûkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.
4. Testvérek népe, egy nemzet leszünk, baj és veszély nem választ el soha. Szabadok leszünk mindig, mint apáink, Inkább halált, mint szolgaságban élni! Friedrich Schiller
5. Mi, az egyszerû emberek, a mindennapok gondjai közt vergődve éltük le életünket, korunk egyik legsötétebb diktatúrájának igájában, ezen belül pedig nekünk, magyaroknak, még egy második elnyomásban is részünk volt. Mindezek ellenére egyáltalán nem érzek keserûséget: az embernek el kell fogadnia a sorsot, ami osztályrészül jutott. Lorand Gaspar
6. Ha van valami, amivel a halálbüntetés hívei igazán fel tudnak bosszantani, az a visszatérő hivatkozás a történelmi hagyományokra. Annak ismételgetése, hogy mindig is volt halálbüntetés, itt, Magyarországon is. Mintha nem lenne fejlődés, mintha a történelem nem előre haladna. És mintha csak egyféle történelmi hagyomány létezne. Mert bizony a múlt is sokszínû, sokféle hagyomány él. Sas István
7. A karéj kenyérért, a parcella földért, az élet jogáért mindig harcoltak egymás ellen az emberek és mindig is fognak küzdeni, míg csak süt a nap, míg ereikben meleg vér folyik. Verekedni kell azokkal, akik el akarják venni az életet, az élet szent jogát. Verekedni kell, keményen, ingadozás nélkül, mint a szorítóban és a harc majd megadja a gyûlölet edző izzását, a szilárdságot. Csak nem kell fékezni az érzést, utat kell engedni neki, mint az őrjöngésnek. Mihail Solohov
8. Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyû ez az áldozat. Richard Bach
9. Miért lobogjon örökké életünk lángja? Nem érti, ki a földön áll, bilincsbe zárva. A sorsot kísértik - mondja -, de ugyan mivégre? Miért hajtja az embert nyughatatlan vére? Várjuk talán merengve, míg leszáll az alkonyat? Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat.
10. A magyar katonák soha többet ne öljenek embereket, csak a gépeiket és a muszklijukat fejlesszék, hátha mégis szükség lesz rájuk, és ne adj' isten megint beköszönt a világvége. Akkor lehet, hogy muszáj lesz lövöldözni. Bumm. Bumm. De addig is harcoljunk a Világbékéért, s maximum csak csirkéket, halakat, disznókat gyilkoljunk! Hazai Attila