A magyar katonák soha többet ne öljenek embereket, csak a gépeiket és a muszklijukat fejlesszék, hátha mégis szükség lesz rájuk, és ne adj' isten megint beköszönt a világvége. Akkor lehet, hogy muszáj lesz lövöldözni. Bumm. Bumm. De addig is harcoljunk a Világbékéért, s maximum csak csirkéket, halakat, disznókat gyilkoljunk!

Kapcsolódó idézetek

1. - Ne csináljunk soha többé fegyvert! Nem lesz háború, könnyes, szomorú, Boldognak látok majd minden embert. (...) Egy nap visszatér, megáll, alig él, Már nem az, ki elment lehunyt szemmel. Apja jót nevet: - Nyisd ki két szemed, Ilyen a világ, s kell a fegyver! Omega
2. Harci tankként törünk előre, célokat valósítunk meg; sőt ha kell, ugyanebből a páncélból időről időre letörünk egy darabot, hogy beburkolózhassunk azért, hogy biztonságban legyünk. Hogy senki se bánthasson. Hogy ne férjenek hozzánk. A lelkünkhöz. (...) Mert az életet végigcsinálni csak sértetlenül, védve jó. Oravecz Nóra
3. Besokalltam. A fronton is előfordul ilyesmi. Egyszerre csak a katona elhajítja a fegyverét, virágot tép, a hajába tûzi, vagy a fogai közé harapja, és vihorászva az ellenség felé indul, hogy megossza vele a felismerést: baromság ez az ölősdi, testvérem! Vavyan Fable
4. Van a háborúban olyan fajtája az embernek, aki, akár a medve, ha egyszer emberhúst kóstol, mindhalálig ölni fog. Ránézésre normális, de amikor arra kerül a sor, mindent elfelejt, csak még egyszer belevethesse magát az öldöklésbe. Nem eszik, nem iszik, senkire se vár, semmit se lát. Csak a háborút. Katonának kiválóak, de parancsnoknak szarok. Arkagyij Babcsenko
5. Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok és mit érezzétek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert - gépagyú, gépszívû gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete!
6. A katona alighanem a legegyszerûbb lény a világmindenségben. Amikor félni kell, félünk, amikor bánatosak vagyunk, bánkódunk, amikor nevetnünk kell, nevetünk. Nem, nem feledkezünk el semmiről, a háború minden napja súlyos teherként telepszik a lelkünkre, és valamikor majd négyszemközt kell maradnunk az emlékeinkkel, de ma még semmi gondunk ezzel. Élünk, mi kell még? Arkagyij Babcsenko
7. Csatában harcolni szörnyû, nagyon szörnyû dolog. Maradandó nyomot hagy az emberben, nehéz lerázni. A politikusok sosem üzennének hadat, sosem indítanának harci cselekményt, ha nekik is részt kéne venniük benne. A fiainkat mindig az öregek küldök a hadba, akik maguk sosem vettek részt bevetésen vagy már elfelejtették, milyen a háború. Az lenne az ideális, hogy csak olyan politikus szavazhasson meg háborút, aki volt katona. Adam Makos
8. Az emberek minden háború után azt mondják, soha többé, olyan rettenetes volt ez az egész, mindenáron el kell kerülni, hogy megismétlődjön, és aztán az emberek mégis harcba fognak egymás ellen, nem lesz ez másként soha, amíg ember él a földön, mindig veszekedni fognak, s ha beköszönt a béke, majd újra csak a veszekedést fogják keresni. Anne Frank
9. Ez az egész elgondolás, hogy "harcoljunk valamiért" más országok ellen, teljesen abszurd. Az egyik pillanatban ellenségek vagytok, és húsz évvel később a legjobb barátok. Az a helyzet az olyan háborúkkal, mint a legutóbbi is, és gyanítom, hogy ez a mostani is ilyen lesz, hogy egyszerûbb lenne a férfilakosság felét lelőni, elpusztítani a földeket, kiirtani az élővilágot, kimeríteni minden gazdaságot, majd megállapodni egy döntetlenben. Melanie Hudson
10. A háborúban általában az emberélet másodlagos. Szörnyû amit mondok. (...) Tessék megnézni rengeteg háborút! Papíron minden vezetés könnyes szemmel mondja, hogy "számomra az emberi élet...", "a sebesültjeimet kihozom..." stb. A valóságban egy háborúban a politikai és katonai célok a meghatározóak sajnos, és nem az emberi élet. Nógrádi György