Orrom ijesztő görbület, Fülem konya és csupa szőr; Arcom fakó, vánnyadt s fityeg Államon-ajkamon a bőr.

Kapcsolódó idézetek

1. Hova lett az ívelt szemöldök? A sima homlok, szőke haj? Nagy szememből a huncut ördög Észtvesztő incselgése? Jaj Áll s orr, mely szoboréra vall, S a pici fül s a többi sorban - Arcom szép vonalaival Ajkaim pirossága hol van? Francois Villon
2. Füled és orrod szimatol, megcsal, megoszt, elad a szád, a kéz kinyúl, szemed bolond, sajgó velőd csurranni vágy? Ébredj! A piszok csalogat! Vigyázz! Maradj a magadé! Férfi, légy tiszta legalább a homlokodtól fölfelé. Szabó Lőrinc
3. Félek, sokszor félek, fojtogat a lét, félek, sokszor félek, bőröm most a tét! Pokolgép
4. Szép bánat feszül a homlokom alatt és fekete tájak tükröznek sötéten összecsörrenő fogaimon: ne félj. Radnóti Miklós
5. Emléke visszacsillog, s olykor arcomra tûz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Dsida Jenő
6. Arcom fagyos és fehér, szívem dobzörgése vad: szorítsad szíved fölé, talán ott majd megszakad... Percy Bysshe Shelley
7. Huzatban aszalódik az arcom kire hárítsam saját kudarcom nincs erő mi bukásom felülmúlja vereségemnek vagyok féktelen tanúja. Sziveri János
8. Senki sem vagyok, semmim sincs, testem szûk, szoros fantombilincs, viharvert gúnyám feslésein átütnek vérző, mély sebeim. Ara Rauch
9. Reménytelen, reménytelen - dobogja bennem a félelem, mert arcod, kezed, szíved nélkül, az életem a csendbe rémül. Nagy István Attila
10. Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Pilinszky János