Hova lett az ívelt szemöldök? A sima homlok, szőke haj? Nagy szememből a huncut ördög Észtvesztő incselgése? Jaj Áll s orr, mely szoboréra vall, S a pici fül s a többi sorban - Arcom szép vonalaival Ajkaim pirossága hol van?

Kapcsolódó idézetek

1. Orrom ijesztő görbület, Fülem konya és csupa szőr; Arcom fakó, vánnyadt s fityeg Államon-ajkamon a bőr. Francois Villon
2. Ájult közönnyel nézlek. Hová a váll, mely tündökölt, nyoma a tündöklésnek? Zavartan tesz-vesz a kezem az üres levegőben. Te volnál, kit megöltek és én lennék, ki megöltem? Pilinszky János
3. Mostanában annyiszor meg-megállok a tükör előtt! Odakövülök, és csak bámulom magam. Hol van a gyönyörû, dús hajam? Barackhús bőröm? Mandulakörmeim? A vibráló kis fintor a szám sarkából? A villodzó lángocska a tekintetemből? Hajdani mosolyom? A nevetés, ami úgy hangzott, mintha maréknyi üveggolyó gurulna szét egy selyemsálon? Ugróasztal-feszességem? Fogaim tündöklése? Ne hidd, hogy panaszkodom! Fenét panaszkodom! Tudom én, hogy apránként visszaadtam mindezeket, nem teljesen önszántamból, de szegényebb se lettem. Vavyan Fable
4. Minek nékem szép szem korom-fénye? Napjaim mért szállnak sötétségbe? Ifjú esztendőim vesznek, múlnak, szemöldök-bokraim szélbe hullnak. Sorvadj, szív, sóvárogj, árva gerle, mért vagy szép, ha párod nincs semerre? Tarasz Sevcsenko
5. Annyi emlék - s e kedves helyem Mi okon most mégis idegen? Szemem a távolba téved el, Csalogat valami innen el... Vajda János
6. Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés, huncut pillantás, vágyakozó szem, lehajtott fej, kíváncsi értelem, csendes melankólia, mély sejtés, figyelmeztető búskomorság, égi honvágy, meg nem gyónt indulatok, kérlelő ajkak, titkokat rejtő homlok, csábító fürtök, álcázó szempillák, földi büszkeség, szûzi szemérmesség, angyali tisztaság, lebegő szárnyalás, vágyakozó álmok, titokzatos sóhajok, karcsú termet, szelíd járás, dús kebel, ringó csípő, apró láb, selymes érintésû kéz. - Mindegyiknek megvan a maga szépségrésze, s ami az egyikben nincs meg, megvan a másikban. Sören Kierkegaard
7. Szerintem az emberek is olyanok, mint a festmények. Ha elég alaposan megnézed őket, már nem egy tökéletes orrot, vagy egy szabályos szájat fogsz látni. Nem a pattanások helyét fogod látni, és nem is gödröcskéket az arcon. Ezek fokozatosan elmosódnak, és hirtelen meglátod a színeket, az életet, és a szépség egészen új értelmet nyer. Amy Harmon
8. Selyempillád bûvös árnya, Csillagszemed villámszárnya, Márvány nyakad liljoméke, Arcod nyíló rózsaképe, Kicsiny kezed reszketése, Hókebled emelkedése Rabolta el eszemet Hidd el, - és nem szellemed!
9. Az értelem már önmagában is bizonyos túlzás, és megbontja az arc harmóniáját. Mihelyt leül az ember gondolkozni, csupa orr lesz, csupa homlok vagy más efféle szörnyûség. Oscar Wilde
10. Mikor a sziporkázó csillagokat bámulom, amint azok döbbenetes, gyönyörû alakokat rajzolnak ki, olyan, mintha a szemem megakadályozná, hogy bennük gyönyörködjek. Az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc. Egy ember arca, amit hiába próbálok, nem bírok kiverni a fejemből. Stephenie Meyer