Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér, Egy ezredévről mond mesét a szél. Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turulmadár.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudjátok-e, mi a haza? Erdő, mező, berek, liget, A mormoló habok közül Ránk mosolygó tündérsziget, Kárpátoknak büszke bérce. A Tisza és Duna tája, Minden kicsi rögöcske. Árpád vére hullott rája. - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Pósa Lajos
2. Zúgva nyargal a szél, hordja a havat, Mindenekre tiszta fénypalástot ad. Egyiránt borít el bércet, völgyeket, Tán az egyenlőség tart ma ünnepet. Ünnep van valóban, ím a büszke vár Dús világításnak özönében áll, Fényes csarnokáról hangzik a zene, S vad dombérozásnak hangja jön vele. Madách Imre
3. Küzdés az élet, nyugvás a halál; Ha nyári égen fergeteg is áll, Mit féltek! Igy virul fel a vidék, S ha itt-ott fujt is, nem nagy veszteség. Madách Imre
4. Van mi arany, bár nem fénylik, Van, ki vándor, s hazaér, Régi erő nem enyészik, Fagyot kibír mély gyökér. Lángját a tûz visszakapja, Árnyékból a fény kiszáll, Összeforr a törött szablya, S koronás lesz a Király. John Ronald Reuel Tolkien
5. Forró nyár volt, s hosszú útra mentek, Trombita szólt, és harci dob pergett. Büszke zászlók a szélben táncra keltek, Nem tudhatták, vesztükbe menetelnek.
6. A háború ezer veszélye eltarthat három századig, nyersz dél felé, veszítesz éjjelen. Az ember végül csak veszít. Kabátja rongyos, nadrágja keshedt, lopják a zsoldját főkutyák, de csoda végül mindig eshet. Haladjunk hát rendbe csak tovább! Új tavasz jön, zöldül a fű, friss zöld borul a hantra már, de aki még nincs föld alatt, kapcát cserél és talpra áll. Bertolt Brecht
7. Ismét leboronga egy évi idő, Gyors napjaival soha vissza se jő. Gyors napja, miként fejedelmi madár, Csattogva odább kél és tova jár.
8. Harminchat falunak harangszavát hozza el hozzám a mély csöndben a lengedező keleti szellő. Áhítat, fohász, imádság lepi meg a lelket. (...) Hozzám isten szerelmének dala zeng a harangok szavában. Ahol állok: Szent György hegye elzárja előlem Csobánc várának és Hegyesd várának omladékait, de a harangok szavában s a nyugvó nap visszavert fényében én azokat is érzem. Eötvös Károly
9. Szép vagy, gyönyörû vagy, Magyarország, Gyönyörûbb, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fû, fa, lomb, virág. Úgy sír a hegedû, vár egy gyönyörû szép ország.
10. Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért, Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.