Ugrás a tartalomra
Pártalan vagyok párosok között
szívembe köd és mély csönd költözött
hívnám aki még élethez kötne
de ő hallgatni készül örökre.
Kapcsolódó idézetek
-
Ne szólj, szól helyetted a csend.
Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj, hívnak az álmaink.
Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.
-
Reménytelen, reménytelen -
dobogja bennem a félelem,
mert arcod, kezed, szíved nélkül,
az életem a csendbe rémül.
Nagy István Attila
-
Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok.
-
Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.
Cserháti Zsuzsa
-
Úgy zuhant rám most a csend,
Hangzavar van, csak a szívem néma bent.
Nincs mit mondanom, vagy inkább nincs kinek,
Ezért nem mondom el senkinek.
Caramel
-
Sötét volt. Még mindig nem mertem kinyitni a szemem. Egyikünk sem mozdult. (...) Talán nem is éltünk már. Átváltoztunk. Mi voltunk a szerelem. Sokáig. Vagy csak pillanatig. Talán mégis végtelen sokáig. Sötétség. Csend. Lélegzet nélkül.
Szilvási Lajos
-
Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,
Ami még nemrég lelkemig hatott;
Mi lett belőlem? Emberek közt járó,
El nem siratott, bús élő halott.
Ady Endre
-
Mostanában minden olyan furcsa. Csendes káosz uralkodik körülöttem. Mint akit beérzéstelenített az élet, érzem, hogy történni fog valami, de nem tudom, mi az. Vagy talán csak azért gondolom így, mert vágyom a változásra.
Fabio Volo
-
Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám;
El kell hát válnunk haj! nem akarva is el.
Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép
Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom.
Vitkovics Mihály
-
Keserû halál, hogy tőled
el kellett örökre válnom.
Hordom hát magamba rejtve
égre nőtt, szikár magányom.