Petőfi Sándor, Tégedet ünnepel A jajgató nép s a süket Elnyomás, De nagy lelked tüzét, az Eszmét, Cifra, hideg lobogás takarja.

Kapcsolódó idézetek

1. Rongy, rongy, rongy minden lengetett kendő, Minden föltartott zászló esendő, Minden ember szó dúlthangú lárma, Minden perc arca csalfa lárva. Sárközi György
2. Mint szörny, kit rejt a felleg: Üvölt kínom. Az éj után esengek, Az éjt hívom. Háttal fordulok keletnek, Hol öröm árja reszket, Mert fénykarmával az ég Agyamba tép. William Blake
3. Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövetneket. S ha a jelennek halványúl sugára: A régi fény ragyogjon fel honára! Garay János
4. Trikolort lengetnek tavaszi fuvalmak: Legszentebb ünnepét üljük a magyarnak. Ünnepelő köntös; ünnepelő arcok: Feledjük egy napra a köznapi harcot. Március illata keblünket átjárja, S fellobog bennünk a lelkesedés lángja. Szép Ernő
5. Szép életem, lobogj, lobogj tovább, cél nélkül, éjen és homályon át. Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár, te rothadó gondoktól régi magtár. Ifjúságom zászlói úszva, lassan röpüljetek az ünnepi magasban. Kosztolányi Dezső
6. Harc edzi a hőst és dönt egy csapással, De munka-tûz acéloz jellemet; Ki bék' időn ég lelkes lángolással, A századoknak csak az épitett. Bartók Lajos
7. Öreged ír télen, e lét rideg erő.
8. Szilaj lelkesedés Foly bennem, mint tüzár, A vérszag és a füst Megrészegíte már, Előre rontok én, Ha élek, ha halok! Utánam, katonák, Utánam, magyarok! Petőfi Sándor
9. Fázol? - Én égek; lázam rád adom; Betakar majd a bolyhos izgalom. Menekülésre nincs már utad; Szinte hallom, hogy vacog a fogad. Ártatlanságod zászlaját leejtve, Nem mint győztesre, mint szövetségesre Tekints reám - óh, néma ünnepély - S én ígérem, hogy megbékít az éj...
10. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett - És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. Márai Sándor