Próbáltam úgy tenni, mintha nem hinnék neki, de belülről erősödött bennem a remény, megtörténhet valaha az, hogy egyszer egy nagyszerû srác az én puszta látásomtól hanyatt esik?

Kapcsolódó idézetek

1. Én csalatkoztam reményeimben, de másnak talán sikerül. Mary Shelley
2. Ha valaha is alkalmam lett volna meglátni, milyen is, vagy mit tud tenni az igaz szerelem, talán én is hittem volna benne. Sarah Dessen
3. A hitem, hogy lehet úgy, Hogy puszta álom az egész, Sors üvöltve kiborul, Ha szem a szembe belenéz. Ghymes
4. Minden alkalommal hagyom magam reménykedni kicsit. És amikor újra a semminél kötünk ki, a szívem egy kicsit még jobban összetörik.
5. Gyakran már szinte álmodom. Én is éltem valaha egy teljesebb életet. Ilyenkor ismét ismerős ösvényre lépek, de arrogáns önigazolásom hirtelen rossz útra visz. Ilyenkor, imádkozva egy újabb esélyért, ha tudatosan nem is, de ösztönösen megvilágosodik az elmém, és tudom, hogy az élet nem vész el teljesen, hanem mint tört üvegcserép megmarad az emlékezetünk titkos mélységeiben.
6. Talán nem figyeltem, és máris ilyen emberré váltam. Talán képtelen vagyok elfogadni az igazságot arról, hogy számomra egyszerûen nincs esély. Talán mindennek már tudatában is vagyok, csak nem ismerem be. Lauren Graham
7. Reméltem, hogy egy szép napon olyan erős érzéseket táplálok majd valaki iránt, hogy az ledönt a lábamról, és az egész életemet a feje tetejére állítja az a mindent elsöprő szenvedély, amely a legszebb szerelmek sajátja. Michelle Obama
8. Volt, amikor romba döntöttek a hibák. De tudtam nagyon jól, hogy egyszer enyém lesz a világ. Ahányszor ellöktek, én annyiszor felálltam. Tettem azért, hogy jobb legyen, nem a csodákra vártam.
9. Pontosan nem tudom, miért, de megtanultam, hogy kapaszkodni kell a reménybe, még ha esztelenségnek tûnik is, függetlenül attól, hogy hogyan vagy mikor bukkan fel. Még akkor is, ha a remény nem több, mint egy kifakult fénykép egy gyönyörû lányról, akit alig ismerek. Alice Katherine Applegate
10. Gyönyörût láttam, édeset, elképzeltem egy gyenge rózsát. Elbámészkodtam s rám esett, mint nagy darab kő, a valóság. József Attila