Ugrás a tartalomra
Rabja, szolgája bizony a tudatlan ember a maga fene indulatainak. Mert nem lévén az ő elméjének mivel mulassa magát, szüntelen e világi és testi tövises dolgok körül kell bíbelődnie: most az vagy amaz dologban ejthető nyereségen törekedik; most tzéljából való el-esésén aggódik; most törvénytelenül mások dolgában elegyítvén magát szégyenkedik; most ettől vagy amattól lőtt megbántódását hánytorgatván mérgelődik; vagy másnak boldogabb világi szerentséjét vizsgálván irigykedik.
Kapcsolódó idézetek
-
Az ember rabjává válhat egy elragadtatottságnak, ha nem érti meg idejében, miért vált elragadtatottá. Meg kellene egyszer kérdeznie magától: Miért ragadott úgy el ez a gondolat? Mit jelent ez rám nézve? Egy ilyen szerény kételkedés megóvhat bennünket attól, hogy saját eszméinknek maradéktalanul és örökre rabja legyünk.
Carl Gustav Jung
-
Az uralkodó hatalmának rabja: minél nagyobb másokon a hatalma, annál nagyobb tébolyult rabsága is.
Fazekas István
-
Az indulatoknak alávetett ember (...) nem a maga ura, hanem ura a sors, s ennek annyira hatalmában van, hogy gyakran, noha belátja a jót, mégis a rosszat kénytelen követni.
Baruch Spinoza
-
Az ideiglenesség tudata erőt ad a rossz elviselésére, viszont kilúgozza az örömöket: kibírom, mert úgysem tart sokáig; nem élem magam bele, mert úgyis hamar vége lesz. Az a tény viszont, hogy valaki mindig idegenektől függ, táplálja a türelmetlenséget.
Kolozsvári Grandpierre Emil
-
Az embernek úgy kell az eszmére rátekintenie, hogy saját magában átélje azt; különben a szolgájává válik.
Rudolf Steiner
-
Aki rosszat tesz, és arra számít, hogy a dolog titokban maradhat, mindig elszámítja magát. Hiszen folyton gyötri a félelem: "Most aztán minden kitudódik! Most elkapnak és megbüntetnek!" Így a gonosztevő állandó rettegésben él, nincs többé öröme semmiben.
Johanna Spyri
-
Mennyire őrültje az ember elsősorban nem is annak, amire vágyódik, hanem magának a vágynak; (...) nem józanodásra, hanem mámorra és vágyra törekszik, és semmitől sem fél jobban, mint attól, hogy várakozásaiban, azaz áhított megcsalatásában csalódhatnék.
Thomas Mann
-
Az embernek félre kell tennie, halogatnia kell saját létfontosságú gondjait, töprengéseit, mert környezete folytonosan olyan nyüzsgésbe vonszolja bele, amelyhez semmi köze, olyasmi miatt kényszerül magyarázkodni, ami hidegen hagyja, vagy éppenséggel undort kelt benne.
-
Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott.
Paulo Coelho
-
Aggályos széplelkek, akik a holtakból az élők, elsősorban a saját magatok épülésére akartok hasznot húzni, keressétek - ha úgy tetszik - szertelenségében a szenvedély nyilvánvaló bizonyítékát. Csakhogy a szenvedély éppen olyan sokféle, mint maga az ember: van közöttük emésztő és tûnődő, ábrándos és gondterhes, gyakorlatias, elvont, pepecselő, rohanó, és még sok száz.
Jean-Paul Sartre