Rejtőzni mély réteknek mélyén, tenyészőn, mint a bölcs füvek. Letûnt korokból visszafénylő borostyán csöndje. - Kövület.

Kapcsolódó idézetek

1. Hol rejt el egy bölcs ember egy levelet? Az erdőben. De mit tesz akkor, ha nincs erdő? Növeszt egyet, hogy elrejthesse benne. Gilbert Keith Chesterton
2. Ne bántsatok, ha most rossz vagyok, Ha most kicsit halkabban élek. Halkabban élnek a felhők is, Meg a halottak, meg a rétek. (...) Nagycsöndû, komoly kisértet kisér S hová lépek, kibú a föld alól - Az árnyékom, mely mindenütt követ S találkozunk is egyszer valahol. József Attila
3. A természet rejtekezni szeret. Hérakleitosz
4. Õrizd azt, ki vagy, kettős őrizettel, Hogy ki beléd pillant, csak annyit lásson, Pompás és szerény kertje vagy magadnak, Mely mögött mélyből fogant gyökerekkel Hajlanak a virágok apró száron A lágy fûre, mely szinte láthatatlan... Fernando Pessoa
5. Olyan vagy, mint a borostyán. Az is csak egy erős fába kapaszkodva képes életben maradni, máshogy nem. Tanulj meg a saját erődből, a saját gyökereiden állni!
6. A hallgatózó kert alól a fa az ûrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Pilinszky János
7. Aki igazán hallgatag, az olyan helyeket keres, ahol harmónia uralkodik. Olyan ő, mint a fa, amely békésen nő a kertben, szépen zöldell és mennyei gyümölcsöket terem. Árnyéka jótékony, napjait a paradicsomban végzi be. A bölcs a régi írások értelmét kutatja, tisztázza a homályos helyeket, megvizsgálja saját szívét, túllép azon, amit előző nap teljesített, és mértékletes marad cselekedeteiben.
8. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét És csend volna. Nagy csend. De hallanánk titkos éjjeli zenét, A szívünk muzsikálna ajkainkon. József Attila
9. [Bámulom] a fákat. Ezeket az egyenes derekú, nyugodt sztoikusokat. Egyedül ők a bölcsek az élőlények közt. Tudják, hogyan kell levelet bontani, virágozni, magukhoz csábítani a rovarokat és bevárni a szeleket, hogy megtermékenyítsék terméseit; erekkel szívni a földből a vizet és tápláló ásványokat; a nap felé fordítani a leveleit, hogy beigyák a fényt; tudják, hogyan kell termékenyíteni, teremni, termést ledobni, leveleket lerázni, csupasz ágakkal várni be a telet. Visszavonni az életet a kéreg mögé, befelé, méltóságteljesen és bölcsen tûrni a havakat, a viharokat, a Természet minden őrületét, s mindezt hangtalanul, bőgés és jajgatás nélkül... Dasa Drndic
10. Számomra a fák mindig is a leghitelesebb tanítómesterek voltak. Nagyra becsülöm az erdők és ligetek törzsi és családi kötelékben élő fáit. De még jobban tisztelem az egymagukban állókat. Olyanok, mint egy magányos ember. Nem mint a remeték, akik gyengeségből vonulnak el a világtól, hanem mint a visszavonultan élő szellemóriások, mint Beethoven vagy Nietzsche. Ágaik hegyén a világ rezdül, gyökereik a végtelenben nyugszanak; de nem vesznek bele, hanem minden életerejükkel egyetlen dologért küzdenek: azért, hogy saját törvényeik szerint kiteljesítsék önmagukat, kiformálják a maguk arculatát, hogy megmutassák valójukat. Hermann Hesse