Letarolt kerteknek Megjő a virága, Kikeletnek messze tér ki A táj pusztasága.

Kapcsolódó idézetek

1. Halott virágok illatát nyögik a fák, És megrázkódik a táj. Valami véget ért, valami fáj. Ákos
2. Reszket kint a kert virága Esti szellő hangja kél Menni készülsz s nemsokára Bút okozva távozol. Gerlóczy Márton
3. Nem kertelek: Nem leszel se boldog, se elégedett magaddal, ha letérsz az útról és a ki nem taposott irányba mész. Egyedül leszel. Látod a sok embert. Õk is látnak téged, de a távolság és a meg nem értettség mindkettőtöket zavarba ejt. Szabyest
4. A hallgatózó kert alól a fa az ûrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Pilinszky János
5. A lehullott virág hátrahagyja illatát.
6. Lelkem kertjének ajtaját Örökké zárva tartom... Virágjaim nem látja más, Csupán a hajnalhasadás S a csillagfényes alkony. Ráskai Ferenc
7. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra. József Attila
8. Hová merûlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Vörösmarty Mihály
9. A halott virág látványa majdnem olyan szomorú, mint a halott csecsemőé, a fakadó erő, mely a kezdet kezdetén önmagába fagy. Finy Petra
10. Valami nagy, elérhetetlen szerelem ködlik a mezők felett, elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás a boldogság után. Dsida Jenő