S alszik a gond, mint a gyermek, Mely sirásban fáradott meg, Föl nem ébred, meg nem hallja, Hogy vendég jön, és megyen!

Kapcsolódó idézetek

1. Fejünk pihen a hûs párnákra esve, Belemosolygunk a sötétbe mi. Mily szép is az: aki elfárad este, Alhat, semmit se tud, az életet se! Aprócska törpék lesznek gondjai! Erich Kästner
2. Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bûvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Edgar Allan Poe
3. Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, Szél fújta szavaid úgysem hallják meg. Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny, S lassan a földre hull egy üvegszínû könny.
4. Aki elmegy, annak könnyû. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős. Tisza Kata
5. Az esztelen ember egész éjjel virraszt, gondjait görgeti, reggel fölkelve fogytán ereje, s minden gondja gubancban. Hávamál
6. Ne zörgess a multak zárt ajtaján! Nem nyílik az fel többé senkinek; Ott hasztalan vádlod be a jelent, Az alvó hullák meg nem értenek! Tompa Mihály
7. Vágyat sem álmodik, társulni nem akar, kínját feledni vágy a szív, s álomba hal. Emily Bronte
8. Az ezerjajjú gond elült, A nap pihenni szenderült, S az elfáradt világ felett Csapong az álom, s képzelet. Ágyacska mellett csendesen A lassú szendergést lesem, Hogy küszködik két szem-pile, Ragadni álom mézibe, S a tiszta két szem már úgy áll. Édes kis lányom, aludjál. P. Jánossy Béla
9. Az ember belemerül a teljes álomba. Mit csinál ezalatt a lélek? Magamagában él, mint a kormányos szélcsendben, mint a tükör éjjel, mint az a hárfa, amelyet senki sem érint; új izgatásra vár. Jean Anthelme Brillat-Savarin
10. Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam. Hajnal van, hallom, horkol a város. Hiába hívom, nem jön a szememre álom, Persze minek is jönne, én nem vagyok álmos! Tankcsapda