S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár, Nem szabadul - Soha már!

Kapcsolódó idézetek

1. S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár, Nem szabadul - Soha már! Edgar Allan Poe
2. Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen S nem virrad meg - sohasem! Edgar Allan Poe
3. Van, akinek semmi nem elég jó, Kezén meg a lábán a béklyó, Bárhova is menekül, Az árnyékát nem lépi át! Tankcsapda
4. De nincs, ki szórja széjjel búm homályát, Én szenvedek mélyen s ártatlanúl, S mosolygni többet e száj nem tanúl. Kölcsey Ferenc
5. Nincs menekvés! Élni s lenni kell, Fájdalmakban is magasodva, És nem cserélni soha senkivel! Sárközi György
6. A felszínre nem hozott érzelmek soha nem múlnak el. Élve vannak eltemetve az emberben, és végül nagyon csúf módon törnek elő. Sigmund Freud
7. Az éjből, mely úgy hull felém, Mint földtekére zord pokol, Minden istent csak áldok én Lelkemért, mely meg nem hajol. William Ernest Henley
8. A legtöbb embernek egyetlen árnyéka van, nekem azonban kettő. A múltam folyvást ott van a sarkamban, a nap minden órájában és percében; képtelen vagyok lerázni magamról. Alexandra Bracken
9. Valami kinzó bánat ül rajtam, Mintha egész föld ülne szívemen - S szinte tudatlan suttogja ajkam: Elment - s nem látom tán sohasem. Gyóni Géza
10. Bajom se lesz többé, lelkemmé lett mindahány, - élek mindörökké gazdátlan és ostobán. József Attila