S légy velem, ha alázatos Lábam vén klastromot tapos, S fakó, nagy boltivek alatt Tömör pillérek közt halad, Míg sok szines üvegkorong Szûrt fénye szentekről borong.

Kapcsolódó idézetek

1. Szavak pillérein ível át a gondolat a mélységek fölött. És a gondolat szilárd oszlopfőin szavak hídja feszül.
2. Bús az élet, de balga, aki gyászol; Bozótok közt, csendes és árva pásztor, Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem. Oly jó hinni, hinni: túl sötét tereken Üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol; Mutasd az utat, csillag! ó, messzi Szerelem! Tóth Árpád
3. Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim, S most téged ölelnek testetlen karjaim. Neved napját hozza jövő világosság! Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság! Ányos Pál
4. Mint ezüst gyík villan setét mohákon Alakod úgy illan át hûs szobámon, Hol ó csipkéktől bánatos az ablak, S hol szûk, kerek üvegkalitba zárva Réztrónusán gubbaszt a lámpám lángja, S rezzenve ijjedez, ha hívogatlak. Tóth Árpád
5. Itt állok, és borzadással Szemlélem hûs boltodat, S kivánkozó sóhajtással Ölelem szent porodat, Hogy még egyszer felolvadnál, Csak egy gyenge reményt adnál Hátra levő éltemnek. Hasztalan! nem jő sirodból Nem jő világos honodból Vigasztalás szivemnek. Kisfaludy Károly
6. Nem visznek többé gőgös, büszke szárnyak. Csöndes kis út Porában lábam földi súlya lép, S megcsókolom öreg, kolduskezét Az elmúlásnak.
7. Idelenn hullanak a levelek, S én hulló levelek útján megyek, És magammal, és mással, És az Istennel perelek, S lényem törvényét félve kutatom. Reményik Sándor
8. Álmaim terültek lábaid elé; lépj lágyan: amin jársz: az álmaim. William Butler Yeats
9. S egy este majd, míg úgy mered sötéten Rám sok nyûtt emlék, mint hol búsan éltem, Tört bútorok az olcsó, vak szobákban, Lelankad lelkem karja bánatában, A kincs kisiklik ájult ujja közzül, S setét lomok közt lassan messzegördül... Tóth Árpád
10. Életet keresek S köröttem a szívek: csupa árnyék, Mintha néma harangok közt járnék. Ütöm, ütöm. Csak ha fájnak, élnek. Amerre én járok, búg az ének: A nagy harangjáték. Balázs Béla