Senki sem érti, hogy mi a romantikus természet (...). Valami, ami a szépséget szolgálja, mint a paróka a tar fejen; vagy az elővigyázatosságot, mint álszakáll a szélhámoson.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelmet, (...) azt az édesen tövises lelkiállapotot tulajdonképpen senki nem érti. Aki szerelmes, azért, mert szerelmes, aki pedig nem szerelmes, azért, mert nem szerelmes. Fekete István
2. A romantikus szerelem (...) a titokzatosság fátylába burkolózik, és nem viseli el a racionális vizsgálódást. Irvin David Yalom
3. Semmi a világon nem fogható a szerető szívhez. (...) Ha a gyöngédséghez, a forró szeretethez még szeretetteljes, nyílt modor is járul, vonzóbb lehet a legélesebb elménél is. Jane Austen
4. Az emberi természet felfoghatatlan... senkinek sem tudjuk, mi van a homloka mögött. Dobray Sarolta
5. A természet nem az ember vagy az állat barátja. Nem az ellenségünk, de nem is a barátunk. A természet egyszerûen közömbös. Éppolyan, mint az a menő, vicces, vonzó, intelligens valaki, akihez szeretnénk közelebb férkőzni, de ő csak magával van elfoglalva.
6. A romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, mint fehér lovon egy királyfi, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a rá hulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörû barátságból fakad, oly természetesen, ahogy a bimbóból kipattan a rózsa. Lucy Maud Montgomery
7. A természetben nincs rút, csak a jellem; De bármilyen szép: rút, aki galád. Az erény - szép; míg, a szépség, ha olcsó Jellem köntöse: csak festett koporsó. William Shakespeare
8. A szerelem nem egyéb, mint a természet furfangja, amellyel a férfit és a nőt tőrbe csalja, hogy biztosítsa az emberiség fennmaradását. Az egyéni boldogság csalóka képét vetíti eléjük, pedig esze ágában sincs, hogy ezzel törődjék - egyetlen célja az életképes jövő nemzedék megszületése.
9. A szerelem (...) nem az a szárnyakat adó, felemelő gyönyörûség, nem az a megnyugtató, melengető biztonság. A szerelem nem más, mint állandó készenléti állapot, torokszorító, szívdobogtató fürkészés és gyötrelmes találgatás.
10. A romantikusok (...) tévednek, amikor valamely szenvedélynek az ember életére és jellemére gyakorolt katasztrofális hatását ábrázolják, azt állítva, hogy a megszállottság fejetlenséggé, neuraszténiás könnyelmûséggé, kicsapongássá változtat mindent; ellenkezőleg, a szenvedély, ha uralkodó vonássá válik, a végsőkig megszilárdítja a jellemet, egységet teremt, és irányt szab valamely egyén magatartásának; az élet többi természetes oldala iránti vakságot pedig, amelyet az egyetlen szenvedély hatalmába került ember tanúsít (különben, a szenvedély nem is lehet más, mint egyetlen), a közönyösség látszatát, a vadságot és némaságot - amely roppant sebezhetővé is teszi az ilyen embert - ellensúlyozza a jellem szilárdsága, és a legfőbb vonatkozásban elért eredmény.