Soha semmi sem ér föl a virágban álló fák, a tünékeny nappali vilá­gosság, a szél és a halál szakadatlan ciklusa szertartásos makacsságával.

Kapcsolódó idézetek

1. Fogódzanék akárkibe, de nem lesz soha senkije; szeméből, mint gazdátlan ág, kicsüng a pusztuló világ. Pilinszky János
2. Még a fák is teli vannak fájdalommal meg félelemmel. Mi pedig keressük rá a magyarázatot, pedig nem hiszem, hogy valaha is meg fogjuk találni.
3. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
4. A virágok csúfot ûznek csodálóikból. A gyors mulandóságra nyílnak ki, a halálra. Shan Sa
5. Sohasem volt olyan fa a világon, amelynek törzse karcsú, s felső ágai nehezek, erősek. A dolgoknak oka és következménye van, az emberi ügyeknek kezdete és vége. Popper Péter
6. Halandó szem sohasem ismeri fel az örök Szépséget, és az élettelen szív nem örül másnak, mint a hervadt virágnak. Mert hasonló a hasonlót keresi, és kedvét csak fajtájának társaságában leli. Baháalláh
7. Minden nap meghal valami örökre befejezetlenül.
8. A halál unalmas, de nincs menekvés.
9. Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. Biblia
10. A világ általában olyan, mint egy kegyetlen sivatag, s ilyen szélsőséges körülmények között szinte lehetetlen virágokat találni. Stephen King