Sokan készpénznek veszik, hogy minden gyereknek joga van két felelősségteljes, szerető szülőhöz. Én viszont nem érzem úgy, hogy ez ilyen magától értetődő lenne. Egyedül születünk, és egyedül halunk meg. Ha jut neked egy felnőtt, akire tényleg számíthatsz, akkor elég nagy mákod van.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden anya másképpen szereti a gyerekeit. Tény és való, hogy elsőszülöttből csak egy van. Ahogy a legkisebből is. Ám ez még nem jelenti azt, hogy egyikőtöket jobban szeretném a másiknál.
2. Egy gyerek, aki mindig egyetért a szüleivel, az meg van törve. Azt akarom, hogy az én gyerekem igazi gyerek legyen. Azt akarom, hogy az én gyerekem autonóm legyen. Hogy néha ne szeressen. Akarom, mert szeretem. Szeretem, s ezért megengedem neki, hogy elfecsérelje az életét, habár természetesen küzdeni fogok azért, hogy ne pazarolja el.
3. Nézd meg a szülő-gyerek viszonyt - a gyerek a megszületése jogán értékes, nem tesz semmit érte. Isten ugyanígy tekint rád. Kubiszyn Viktor
4. Elsősorban szülők vagyunk, minden egyéb csak másodlagos! (...) Nem szabad akaratból történik, az érzelmek játéka, az ember valakinek a tulajdonává válik, mikor a gyereke először felsír. Ahhoz a kis lényhez tartozik. Ha valami történik a gyerekeddel, az mindig a te hibád lesz. Fredrik Backman
5. - Figyelmeztetlek rá, a szülői szerep kétélû kard. Attól a pillanattól kezdve, hogy a gyermekeid megszületnek, soha többé nem lehetsz teljes: akárhol is vannak, egy részed mindig velük tart. És amikor fájdalom éri őket, az neked is ugyanúgy fáj, és amikor véreznek, te magad is vérzel. - A kard másik éle biztosan a jutalom, hogy az embernek gyermeke lehet. - Így van. Amikor a szíved dagadozik a szeretettől, ha apának szólítanak. A bizalom, melyet akkor érzel, mikor kiskorukban a kezüket a tiédbe csúsztatják, és a büszkeség, melyet akkor érzel, mikor felnőtt korukban kezet ráznak veled.
6. A szülővé válás nehéz feladat. Gyerekünk egyik napról a másikra életünk első számú, minden mást maga mögé utasító prioritásává válik. Aki szülővé lesz, minden bizonnyal arra is ráébred, milyen feladattal kellett megbirkózniuk saját szüleinek, és talán elkezdi jobban értékelni őket, azonosulni velük, vagy éppen jobban megérti őket.
7. Előbb-utóbb - és tudom, hogy tinédzserek mellett ez az idő nagyon-nagyon hosszúnak tûnik - a gyerekeink kénytelenek egyedül felnőni, fejlődni, tanulni és érni. Nem vállalhatjuk át tőlük ezt a feladatot.
8. Amíg kapni szeretnél, megszerezni, nem vagy igazán felnőtt. Mondhatnám, hogy mikortól, ennyi és ennyi évesen. (...) Pedig a szabály nem kívül létezik, csak bennetek. Mikor rájöttök, a másik az első, a fontos. Mikor adni akartok, neki, senki másnak. Ajándék legyen a szerelem.
9. A gyermek nem egy dolog, nem egy szék, nem egy kocsi. Nem tehetsz vele azt, amit akarsz. Általad lett, de nem a tulajdonod, nem tartozik hozzád. A létezéshez tartozik. Te legfeljebb a gondviselője lehetsz; ne akard birtokolni. Osho
10. A felnőtté válás egy dolgot jelent: függetlenséget. Mind vágyunk rá. Néha más embereket használunk, hogy kiharcoljuk magunknak. Néha a másikban találjuk meg. Néha a függetlenségnek ára van, és ez az ár lehet nagyon borsos is, mert a legtöbbször harcolnunk kell, hogy kivívjuk függetlenségünket. Soha nem adjuk fel és soha nem mondunk le róla.