Süketek, sánták, némák, vakok Mellettetek én a béna vagyok. A kevesebb több, a látszat csalhat, Több emberség, több alázat.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bûnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak. Pál Ferenc
2. Repkednek a fogyatékos megbélyegzések a világban. Pedig, azt gondolom, hogy mindenki az... Valakin jobban látszik, más egy tökéletesnek tûnő álarc mögé rejti. Hozleiter Fanny
3. Szeretlek ám én is, (...) Csak figyelmetlen vagyok, szétszórt, meg béna. Elvisznek a dolgok, és ugyan lehet apróságokkal, de rajta vagyok, ha a magam módján is, hogy kimutassam: Sohonyai Attila
4. Minél többet vélnek látni, annál könnyebb lesz önöket becsapni. Mert mit jelent látni? Hiszen hiába néznek, valójában szûrik a látványt, értelmezik, jelentésekre vadásznak.
5. Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál, kit vak bizalmad remélt támaszul, és nem szeretném, ha vaknak maradnál, s nem látnád: szegény fejem rád szorul. Szabédi László
6. Nem, nem akarom tudni, hogy ki voltam És mivé lettem volna nélküled! Amit vesztettem s szenvedtem: csekélység! Csak hogy téged, téged megnyertelek! Endrődi Sándor
7. Nem mintha a látó, többségi társadalom tolerálná a saját átlagos tagjait, ám a kisebbségtől, a fogyatékosoktól ezerszer többet vár el az elfogadáshoz, mint saját magától. A kivételessé válás pokoli útját viszont nem könnyíti meg számukra. Az átlagos képességûeknek meg azt üzeni, hogy itt vagyunk mi, látón, mozogva, hallva, beszélve és középszerûen, és nekünk sincs munkánk! Mit is akarnátok akkor ti, akik zûrösek vagytok, és eleve el kell tartanunk titeket. Csak utánunk! Sándor Erzsi
8. Én az lennék, ki nincs, de léte több, Mint bárkié, a létezők között, Mert vanni könnyû - lenni nehezebb Léleknek, földi árnyképek felett. Baka István
9. Én állat volnék és szégyentelen, nélkületek, kik játszotok velem - Köztetek lettem bolond, én a véges. Ember vagyok, így vagyok nevetséges. József Attila
10. Nagyon kevés embertársamat tartom butának. Ismerem ugyan azokat, akik egy tréfa hallatán valamivel később mosolyodnak el, vagy kacagnak föl, mint a többiek, mert idegcsöveikben az áramvezetés lassúbb, s a szikrának több időre van szüksége, míg a központban meggyújtja a lámpást. Rendszerint magam előtt is mentegetem őket. Azt gondolom róluk, hogy szórakozottak vagy szomorúak, vagy valami gátlásuk van, mely nem engedi tudatukba a fényt. Valószínûleg így is van. A butaság viszonylagos. De éppen ezt a gátlást nevezik butaságnak. Kosztolányi Dezső