Szavakkal játékos életem mellédkuszik és átölel virágos karjaival mint a kánikula ott lenn a nezőkön az örjöngő napot öleli valami rettentő csudába!

Kapcsolódó idézetek

1. Mint a víz egyre morzsolsz engem s mint a part folyton ölellek. Markó Béla
2. Jó lenne úgy megélni, virágokat kaptam, és öleléseidről álmodozni, de inkább a Nap karjaiba képzelem magamat, mert neki jobban elhiszem, csak engem szeretne átmelegíteni. Karacs Andrea
3. Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim, S most téged ölelnek testetlen karjaim. Neved napját hozza jövő világosság! Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság! Ányos Pál
4. Szeretnek. Óh milyen könyü a világ! A csillagos ég ringat a karjaiban, lábam alatt szinte muzsikál a föld. Szabó Lőrinc
5. Nyugtatom kezem rajtad s szívem oly zajt csap, akár egy malom.
6. Karod fonja nyakam köré a szél, a napban csókod messzi tüze él, közelebb vagy hozzám mindenkinél. Szabó Lőrinc
7. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! József Attila
8. Mint szelíd tavaszi Eső a rónára, Ugy hulldogál csókod Ajkamra, orcámra, Mindenik cseppjéből Egy-egy virág terem... Csókzáporos tavasz!... Virágos szerelem!... Petőfi Sándor
9. Az én karom reszket ölelve téged, Az én szivemre verődik beszéded S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem, Én felsikoltva önmagamra leltem. Lesznai Anna
10. A nyelv élőlény, játékos, szabad, vérpezsdítő, és szeretőül szegődik a szerencsések mellé. Vavyan Fable