Szegény felvilágosodás! Kevés ideig tartott a te napod! Fekete ruhák indultak bevonni te feldúlt egedet... De légy vigasztalással, barátom, nem éjszaka ez, csak sötét fellegek... és majdan elmúlnak!

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan sötét vagy: hasztalan világlok - fényem kudarc és győznek árnyaid. Rainer Maria Rilke
2. Adott egy feladat és te feladod, mert hát elakadtál, Mintha már nem is akarnál élni, ember, meghibbantál?! Elmarad a megváltás, csak azok lesznek boldogok, Kiknek a keserûségét saját vállon hordozod! Feloldozott nem lehetsz ettől, csupán foltozott. Sub Bass Monster
3. Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények. Pilinszky János
4. Minden elmúlt. Elmúlt a jó és elmúlt a rossz is. Elmúlt a bûn és elmúlt az erény is. Minden elmúlik. (...) Már csak azt kívánom, hogy reggel nekem is keljen fel a nap, és este előlem is bújjon el. Cserna-Szabó András
5. Egyetlen éjszaka sem tartós, egyszer vége lesz, elhalványul a sötétség, akár a bánat és az emlékek. Berkesi András
6. Ez most egy ilyen nap, Szürkébb már nem lehet. Ez most egy ilyen nap, Az égen a fellegek Kergetik egymást, én meg Állok itt csak szótlanul, Várom, hogy jobb lesz és A vihar majd elvonul... Tankcsapda
7. Ó, csal az ember élete! ki tudja, mi nem ér? Ruhád is lesz még fekete, hajad is lesz fehér... Heinrich Heine
8. Elaludni készül a nyár, Ködök lusta fellege száll, Hûvösebb az éjszaka már. Vigyázz rám! Dés László
9. Kihunyt a láng. Már csak parázslik. Fölém subát terít az este. Hamvadó tûznél üldögélek, s várom, Kedves, hogy megjelensz-e? De nem! Hogyan is jelennél meg? Belőled csak emlékek élnek... Ratkó József
10. Eltûnt a fény, (...) csak az idegvégződések üres, tébolyult rezgése mûködött tovább, mely nem áll meg, csak órákkal a halál után. (...) Futásnak eredt, és csak rohant lélegzet nélkül... legesleginkább a végső iszonyat elől - ez volt a sápadt fényben rezgő utolsó gondolat, mely sebesen oszlott semmivé az örökkévalóság sötét csatornájában, hogy ne maradjon utána, csak az idegek üres, tébolyult zümmögése. Stephen King