Szél az erkélyen. Tulipánillat. A legnagyobb szerelem. Az első csók. Néhány pillanat. Egy ember, bármelyik ember, olyan kevés, elillanó esélyt kap arra, hogy ezen pillanatok valamelyikében éljen. Elengedni az időt és zuhanni. Meggondolatlanul szeretni. Felrobbanni a szenvedélytől. Néhányszor, gyerekkorunkban talán sikerül, már azoknak, akik lehettek gyerekek. De később hányszor engedhetjük meg magunknak, hogy gondtalanul lélegezzünk? Miféle érzések engedik, hogy hangosan és szégyenkezés nélkül ujjongjunk?

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem élménye átmenetileg kielégíti az ember szeretetvágyát. Érezzük, hogy valaki törődik velünk és megbecsül minket. Érzelmeinknek szárnyakat ad az a bizonyosság, hogy egy másik ember életében mi vagyunk a legfontosabbak, s hogy idejének és energiájának nagy részét kizárólag a kettőnk kapcsolatának szenteli. Az egész világ a lábaink előtt hever. Semmi sem lehetetlen. Sok ember ilyenkor éli át először, hogy csordultig megtelik a szeretet-tankja, és ez euforikus boldogsággal tölti el. Gary Chapman
2. Szenvedély - mindannyiunkban megbújik. Alszik. Vár... és bár nem akarjuk, nem kérjük, végül felkavar. Kinyitja száját és üvölt, beszél hozzánk. Irányít. A szenvedély uralkodik rajtunk, mi pedig engedelmeskedünk. Mi más lehetőségünk lenne? A szenvedélyből merítünk legjobb pillanatainkban: a szerelem örömében, az utálat tisztaságában és a fájdalom extázisában... Néha elviselhetetlenül fáj. Ha tudnánk szenvedély nélkül élni, talán békességet találnánk, de akkor üresek lennénk. Üres szobák: lefüggönyözve, nyirkosan. Szenvedély nélkül - igazán holtak lennénk.
3. A mi lelkünk és testünk között kis ablakocskák vannak, s onnan - ha azok nyitva állnak - érzelmek távoznak, hogyha félig zárva vannak, akkor csak átszivárognak. Csak a szerelem - mint egy széllökés - képes azokat együtt és egyszerre tágra nyitni. Susanna Tamaro
4. Hogy csaphat le az emberre ilyen hirtelen? Hogy toppanhat be csak úgy, se szó, se beszéd, minden előzetes figyelmeztetés, értesítés nélkül? Nem lassan, fokozatosan, ráérősen kellene inkább elhatalmasodnia, hogy amikor eljön a pillanat, s az ember rádöbben: "szerelmes vagyok", legalább tudja - vagy azt higgye, hogy tudja -, kit és mit szeret egyáltalán? Hogy lehet az, hogy egyetlen mozdulattól, egy ismerősen koppanó lépéstől, egy homokba hulló hajtincs árnyékától máris hömpölyögve áradnak-apadnak a szív hullámai? Ahdaf Soueif
5. Oda kell arra figyelni, hogy az ember egy kicsit megálljon, és csak egy percre kilépjen a munkájából, a stresszből, és egy ölelésben vagy egy zenében vagy egy mosolyban megtalálja nem feltétlen a boldogságot, hanem egy egészséges énidőt vagy megnyugvást. (...) Nem azért élünk, hogy holnap majd jobb legyen, hanem tök szuper lenne, ha a pillanatokat ott, abban a helyzetben ki tudnánk élvezni, mondjuk anélkül, hogy levideózgatnánk folyamatosan, és emléknek megőriznénk. Kocsis Paulina
6. A szerelmi boldogság nem abból áll, hogy minden érzelmi energiánkat egy személyre sugározzuk: az embernek egyszerre egy egész csomó dolgot kell szeretnie, s ezeknek az összessége ölt testet a szeretett lényben, aki - ha igazán szeretik - szerelmese szemében a bimbózó orgonák virága, egy hajó lámpásai, az iskolai csengő, egy táj, felejthetetlen beszélgetések, jó barátok, gyermekkorunk egy vasárnapja, egy kedves hang, mely megszûnt beszélni, a legkedvesebb ruhánk, az ősz, a tavasz, a nyár, a tél, s az emlékeink, mert az emlékezés az élet veleje, a kenyér és a víz. Ezenkívül: teljes leltára minden vágyunknak és álmunknak, ami érthető, mert benne igazán minden vágy és álom egyesül. Truman Capote
7. Az első csók érintése olyan különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Az első csók olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre. Az első csók után más lesz a mosoly, amit a másiknak küldünk, és a levegőben különös, pozitív töltésû feszültség robban, aminek láthatatlan szikrái örömköntösbe öltöztetik a lelkedet. Szurovecz Kitti
8. Kisgyerekként azt hittem, a felnőttek szabadok, hogy nekik bármit lehet, amit csak akarnak, az élet azonban megmutatta nekem, hogy a szeretetteljes kötődéseink olykor felülírják a legféktelenebb szerelemérzést is a lelkünkben. Sóhajtva maradunk a fenekünkön, tettekkel, szavakkal már nem dobálózunk, maximum romantikus álomnak tetsző kirándulásokról hozott kövekkel. Szurovecz Kitti
9. Egy csók! S ettől félni kell? Eskû, amit közelről súgok el. Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n, Amit szerelmünk írogat. Kicsiny, Kedves titok, amit a fül helyett A szájnak gyón alázatos fejed. Egy percbe zárt öröklét, mely csodás Halk hangot ád, mint méhe-zummogás. Szent áldozás, mely rózsaízû. Hő Szívünk illatja, szánkon lebegő. S míg két tüzes csók egymásnak felelget: Az ajkak szélén ízleljük a lelket! Edmond Rostand
10. Nincs a világon az a szeretet, aminek az elpazarolását megengedhetnénk magunknak. Akár csak egy cseppjét is. Ha egyáltalán rátalálunk, nem számít, hol, jól el kell raktároznunk, ki kell élveznünk, amennyire csak lehet, amilyen hosszan csak lehet, egészen a legutolsó csókig.