Széltében-hosszában kószálnak az adataink. A végtelenségig kószálnak az adataink. Elkezdjük generálni ezeket az adatokat már a születésünk előtt, amikor mûszaki eszközökkel vizsgálnak bennünket az anyaméhben, és még a halálunk után is folytatódik adataink terjedése.

Kapcsolódó idézetek

1. Senki nem születik mobillal a kezében. Mi csinálunk digitális történelmet. Még meg sem született a gyerek, és már van digitális történelme. Nagyon sok édesanya szoptatás közben csetel; fölpakolunk minden képet a gyerekről két-három-négy éves koráig; az óvodai Facebook-csoporttól kezdve az E-krétán át az egész életük digitális. Ha az élet első hét évében ilyen szinten digitális környezet veszi őket körül, számukra a digitalizáció ugyanolyan, mint a szívverés: nincs eleje, nincs vége, csak a halállal. Utána számon kérjük, miért ennyire függőek? Azért, mert ezt teremtettük nekik. Steigervald Krisztián
2. 20 ezer emberi génnel rendelkezünk, azonban sok millió bakteriális gén van a szervezetünkben. Ezek valójában a mi emberi génjeink. Nem tudjuk jobban különválasztani magunktól a mikrobiomot, mint bármely más szervünket. Az elődök megszakítás nélküli láncolata annál is sokkal régebbre nyúlik vissza, mint amikor őseink még csak kezdetleges halak voltak.
3. Agyunk teljes kölcsönhatásban fejlődik a környezetével. Az anyaméhben ez eleinte a kémiai környezetet jelenti, amely születés után elsősorban szociális környezetté alakul. Ám a kémiai anyagok agyunkra gyakorolt hatása életünk végéig megmarad. Dick Swaab
4. Akármit teszünk is, az idő szakadatlan halad előre. Szokásunk szerint méretünkre szabdaljuk, de ez végül is érzékcsalódás, ténylegesen akkor is folyamatos marad. Murakami Haruki
5. Amikor megszületünk, kromoszómáinkban, génjeinkben egy nagyon vastag könyv van, ebben pedig egy regény. A könyvből életünk során néhány száz oldalt olvashatunk fel csupán... az, hogy mit olvashatunk fel, s hogy mi van egyáltalán megírva - a veleszületett adottságoktól függ. De az, hogy mennyit, mikor és hogyan olvashatunk fel, már a körülményeink milyenségének függvénye. Czeizel Endre
6. Anyánk méhében köldökünkkel vagyunk a világhoz nőve. Amikor megszületünk, szájunkkal. A szem érzékszerveink között az absztrakt; azzal a tárggyal, amelyet lát, sohasem lép közvetlen kapcsolatba, és nem tud vele összenőni. A fül a dolgokat valamivel közelebb ereszti. A kéz meg is fogja. Az orr már a dolgok páráját is beszívja. A száj, amit megkíván, magába veszi. És csak akkor tudom meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltem. A száj a közvetlen tapasztalat forrása. Hamvas Béla
7. Emlékezetünk folyamatosan alakul, hol ez, hol az válik fontossá, kiemeltté, más meg ezzel egyidejûleg elfelejtődik. Időlegesen.
8. Életünk az a mikrokozmosz, ahol örökölt, sokszorosan kipróbált receptek szerint, születés előtti időkből a génjeinkben hordott indulatokkal, nem mindig tetszésünk szerinti anyagok keverékéből készítjük mindazt, amit aztán magunknak kell nyögve vagy vidáman megemésztenünk. Tar Károly
9. Függetlenül attól, hogy mely kultúrába születtünk, valamennyien sötétségben kezdjük az életünket, és e sötétségben zajlik le a legjelentősebb fejlődésünk is. A létezéssel való első kapcsolatunk az anya szívének dobbanásaiba, lélegzésének folyamatába, hangjának muzsikájába és ritmusába van zárva, még ha szavainak jelentését nem is értjük. Az ebből fakadó vágyakozás örökké velünk marad. Norman Doidge
10. Egy kapcsolat kezdetén külön elemzést érdemel minden csók. Mindent tökéletesen rögzít az emlékezet, aztán fokozatosan eltéved az ismétlődés kuszaságában. David Foenkinos