Ugrás a tartalomra
Személyes értékünk túlbecsülése éppen olyan hiba, mint annak lebecsülése. Végezzük el kötelességünket az adott viszonyok és körülmények között a lehető legjobban, de soha se mulasszuk el önmagunk értékeit állandóan mérlegre tenni.
Kapcsolódó idézetek
-
Mindannyiunknak fel kell ismernünk a saját értékeinket. Ha másoktól várjuk, hogy megtegyék - és nem teszik meg, akkor állandóan csalódottak leszünk.
Andrew Matthews
-
Az ember méltósága, az önbecsülése... olyan drága kincs, hogy ha azzal fizetünk, mindig túl nagy árat fizetünk.
Jorge Bucay
-
Az önmagunkkal való szembenézés és értékeink szükségszerû revíziója soha nem könnyû feladat. (...) De szinte biztos, hogy túl kell esni rajta, saját életünkben külön-külön éppúgy, mint a társadalmak életében együtt. Vagy akár az egész bolygóéban, hiszen (...) globális környezeti problémáink minden eddiginél általánosabb értékrevíziót kényszerítenek ránk.
Jared Diamond
-
A legtöbb ember vagy leértékeli, vagy túlértékeli magát. Haszontalan csődtömegnek érezzük magunkat, vagy éppen ellenkezőleg, Isten kegyes ajándékának az emberiség számára. Mindkét véglet téves. Az igazság az, hogy érzéseinknek, gondolatainknak és magatartásunknak, amelyek személyiségünket alkotják, egyaránt vannak erős és gyenge pontjai.
Gary Chapman
-
A felelősség nem csak azért fontos, hogy az ember óvatossá váljon, amikor cselekszik. A felelősség azért is fontos, hogyha valami mégis rosszul menne, akkor mindenki tudja, hogy csak saját magát okolhatja.
Teller Ede
-
Õrizkednünk kell attól, hogy saját magunk jelentőségét túlbecsüljük.
René Descartes
-
Nem lehet mindig fent lenni, bizony, vannak szakadékok. De ha az embernek van egy egészséges önértékelése, pontosan tudja: ha a topon van, sok mindent túlértékelnek, túl könnyen megbocsátanak neki. Aztán eljön az idő, amikor az embert alulértékelik: ezt ugyanúgy nem szabad elhinni.
Almási Éva
-
Nemcsak a hibáinkat és a tévedéseinket kellene szemügyre vennünk. Nem ártana, ha időnként életünk egyéb cselekedeteit is górcső alá vennénk. Mennél jobban értjük önmagunkat és mennél világosabb számunkra, miért teszünk vagy épp nem teszünk valamit - mindegy, hogy az egy fontos vagy kevésbé fontos dolog -, annál jobb.
-
Az önbecsülésünk határozza meg, mit gondolunk magunkról, annak alapján vetjük meg a lábunkat a világban, és alakítjuk a kapcsolatainkat. Ha leértékeljük magunkat, nemtelen helyzetekbe keveredhetünk. Persze senkinek sem tökéletes az önértékelése, sőt, ez szituációnként változhat. De dolgozni lehet rajta. Időről időre fel kell tennünk magunknak a kérdést: ki vagyok én, mit akarok az élettől? Sokszor azért sodródunk bele valamibe, ami egyébként távol áll tőlünk, mert nem figyelünk befelé, a valós igényeinkre. Hagyjuk, hogy mások kívülről irányítsanak minket, ha tetszik, az orrunknál fogva vezessenek.
-
Fontos az önbecsülés, de az ember ne tartsa magát oly nagyra, oly sokra. Gyakorta tapasztalom, hogy mennyi baj származik abból az emberi kapcsolatokban, ha valaki túl fontosnak tartja magát. Az ilyen ember sértődékeny, és a sértettség rossz tanácsadó. Legyen az ember picit szerényebb, alázatosabb, s megelégedett lesz, és másként viseli el még a sértéseket is.