Ugrás a tartalomra
Szinte mindenki kalandos életre vágyik. Izgalmasra, romantikusra, jelentőségteljesre, érdekfeszítőre, elevenre, pörgősre (soha véget nem érő partira), színesre, regényesre (mert azt nem tudjuk mondani, hogy novellásra), legyen az élet kivételes, különleges, pazar, försztklassz, exkluzív. (...) Akad olyan is, aki átlagos életre vágyik. Akit nem forgat érzelmi óriáskerék, nem túráztatja az ambíció lóerőit, irtózna is attól, ha féktelen parkour lenne a valóság. Csörgedezzen, fodrozódjék csak az unalom, de biztos mederben. Lebegjen felette a rend káprázata! Nevezd mértékletességnek, és elégedett leszel. Harminchárom esztendős pontosan akkor leszel, amikor betöltöd a harminchármat. A csoportos leépítést elkerülöd, csípőprotézist akkor kapsz, amikor itt az ideje. Komposztált nyugalom, programozott élet.
Kapcsolódó idézetek
-
Néhány kamasz úgy érzi, a tinédzserkor annyira csordultig van kíváncsisággal, akcióval, szerelemmel, humorral, izgalommai, barátokkal, bulikkal és nevetőgörcsökkel, hogy a fele is elég lenne. Mások egyáltalán nem tudnak betelni vele. Némelyeknek elegük lesz az egész kamaszkorból, még mielőtt elkezdődött volna, és úgy írják le ezt a korszakot, mint a magány, a szorongás, a sebezhetőség, a félelem, a bánat és az érthetetlenség korszakát. A kamaszkor gyakran mindezek intenzív keveréke. A felnőttek általában érdekes időszaknak tartják, de nekik könnyû, nem nekik kell átélniük.
Linn Skaber
-
Meglep, hogy az én koromban az igényt, hogy minél többet lássak, halljak, tapasztaljak, felfedezzek, képes vagyok túllépni, anélkül, hogy a felfedezést egy pillanatra is feladnám. Már nem kockáztatok előre nézni, gyakorlati helyek után nézelődni, dolgokat kutatni, amiktől a névjegykártyám vagy életrajzom fényesebben csilloghat. És pontosan ezért élvezem, ami ezzel együtt jár. Nem csak a napot élvezem, élvezem a reggelimet, a kávémat, koktéljaimat, boromat, délutánjaimat a szabadban, a napon sütkérezve, élvezem, ha esik, élvezem az esti napsütést és a vihart, élvezem, élvezem, élvezem. A túlzsúfolt naptáram üressé változott, és mind-mind a kiélvezett pillanataimmal töltöm meg.
-
Minden, ami létezett a világon, amikor megszülettünk, az normális és hétköznapi és a világ mûködésének természetes része.
Minden, amit tizenöt és harmincöt éves korunk között találnak fel, az új és izgalmas, és forradalmi, és talán karriert lehet csinálni belőle.
Minden, amit harmincöt éves korunk után fedeznek fel, az a dolgok természetes rendje ellen való.
Douglas Adams
-
Néha megfogható érzésekre vágyok. Átlagos, hétköznapi dolgokra. Mert akkor elhiszem, hogy majd minden a helyére kerül. Ha majd felnőtt-féle életet alakítok ki, ha majd lejárok bevásárolni a sarki boltba, akkor majd talán. Akkor majd nekem is megy, ami szemmel láthatólag mindenkinek egészen egyszerû. Akkor majd szépen eljárok dolgozni, majd biztos gyûjtök is valamit, csak azért, hogy normálisan éljek. Néha tényleg elhiszem ezt, hogy csupán ennyin múlik.
Albert Tímea
-
Tudod, mit kéne? Olyan huszonöt éves korig eljutni, és megállni abban az életkorban. Ott már minden oké, jönnek a csajok, nem vagy már taknyos, de még tata sem, senki sem szólhat rád, ha van pénzed, oda mész, ahová akarsz. Nem fáj semmid, nincs semmi bajod. De az a baj, hogy nem lehet megmaradni egyetlen életkorban sem. Valamiért ez az idő folyamatosan telik.
Hartay Csaba
-
Utasnak, szinte szüntelenül úton lévő vándornak lenni, sokan azt mondják, tágra néző, mélyet lélegző, merészen kíváncsi, szabad életvitelt jelent, azaz a boldog életet magát jelöli - föltéve, hogy e vándorlást senki, semmi nem gátolja, de nem is kényszeríti. Mások - s mindjárt megjegyezzük: jóval többen - a boldogságot inkább a vándorutakat követő letelepedéstől remélnék. Merthogy a kereső bolyongást, úgymond, mikor az ember újra csak újat óhajt látni, és ismeretlent vágyik nap mint nap tapasztalni, a nyughatatlan, ifjú lélekhez vélik jobbára illőnek, míg ellenben az érett felnőttkor örvendetes beteljesedésének titkát inkább az olykori utazásokkal színesített helyben maradásban látják.
Závada Pál
-
Mindenki azt szeretné, ha rendben mennének a dolgai. Nem kívánunk magunknak fantasztikusakat, hihetetlent, vagy valami kiemelkedőt. Boldogan megelégszünk azzal, ami csak egy kicsit is oké.
David Levithan
-
Régebben azt hittem, az élet csak úgy lehet tökéletes, ha mindig történik benne valami izgalmas, ha pörög, mint egy végeláthatatlan akciófilm. Ma már érzem, tudom, hogy nem a vihar a fő attrakció, az előtte való csönd pillanatai azok, amiket meg kell tanulni élvezni. Akkor valósulhat ugyanis meg az idilli állapot, amit az emberek egyszerûen csak boldogságnak neveznek. Akkor, ott, a csöndben.
Szurovecz Kitti
-
Néha olyan tökéletes az élet, nem? Muszáj, hogy az legyen, hogy feledtesse a nehézségeket, melyeket elénk gördít. Meg kell tanulni járni, megtanulni beszélni, fel kell venni azt a nevetséges kalapot, amit a nagyitól kaptál. Nincs beleszólásod a dolgokba. Aztán ahogy idősödsz, megválaszthatod, hogy milyen kalapot vegyél fel, de azt nem, hogy mit tesznek a fasírtba a menzán, vagy hogy szerelmes leszel-e. Történnek dolgok. És meg kell birkózni velük.
-
A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy a maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.
Weöres Sándor