Láncaid lehulltak s im azontúl soká Félve lépdel lábad, amikép megszoká.

Kapcsolódó idézetek

1. Álmaim terültek lábaid elé; lépj lágyan: amin jársz: az álmaim. William Butler Yeats
2. Több fény hull rád - egyre nehezül az árnyékod.
3. Biztos veled is megesett: a szomorúság úgy csap állon, hogy a fény-kárpit szétreped s az élet értelmetlen álom. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
4. Hunyd le most lassan a szemed, Holnap történt meg, mi lepereg, Hozzád ért az órám, s leszakadt, Sírásod mega-megakadt. Ghymes
5. De messze jársz is tőlem már. Emléked szívemben lassan megcsendesedik. Elhalkul, mint a távolodó léptek, hideg vagyok, közömbös, hó esik. A tél a szerelmemet összehúzza, fel-feldobbansz bennem, de merre vagy? nem sejtem már. Magános lettem újra, és dermedt. És dermesztek, mint a fagy. Lakatos István (költő)
6. A félelem bizonytalanná tesz, és amíg habozol, a legrosszabb álmaid teljesülnek be rajtad.
7. Ami veled megesett, megtörtént az már számtalanszor, s amire vágynál, hát megunták azt már sokan. Kőrösi Zoltán
8. Fészket rakott az elmúlás tebenned. Elmúlik majd az is, földre pottyan. Jónás Tamás
9. Hisz mint rongyos, ócska zászló lóg lelkem testemen, idestova letépik, s maradok meztelen. Nemes Nagy Ágnes
10. Szandálodba megy a parti homok, máskor gyere mezítláb. Terebess Gábor