Testemben jéghideg remegések csuklóm környékezik könnyed kések Messze az éjben valaki táncol vergődik bennem bárki s a bárhol.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy a szilárd testekben terjed a hang, átrendeződik bennem is, ami már ismer téged. Testem különböző pontjain rezgésed különböző fázisai. Závada Péter
2. Meghajtom gőgös, vad fejem, Ziháló mellemen kezem. A térdem roskad, mint betegnek, S könnyeim lassan megerednek... A semmi súlyos érzete Sziklaként rám ólomkodik, A lélek veszte, végzete, Hogy vétkezik, hogy elbukik. P. Jánossy Béla
3. Egész testemmel énekellek, szememmel már nem is látlak, Téged hegedülnek idegek, zsigerek zönögnek lágyan. (...) Az egész testem zenekar, a testedre hangszerelt ének, hogy a mindenség belehal, belehal és újra feléled. Bella István
4. Szenvedéseim körfolyosóján: révült önmagamba botlok. Egymásnak esünk! Vívódunk: csorbult tőreink csüggedten csendülnek. Pálnagy László
5. Fejemben éj van, éjek éjjele, S ez éj kísértetekkel van tele; Agyamban egymást szülik a gondolatok, S egymást tépik szét, mint vadállatok. Petőfi Sándor
6. Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörûség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget. Vavyan Fable
7. Testének melege felolvasztja a belülről támasztó jégcsapokat, és olvadok, olvadok, olvadok, szempillám hevesen csapkod, míg egyszer csak elnehezül, és a szemem becsukódik, és hangtalan könnyek csorognak le az arcomon, és úgy döntök, hogy az egyetlen dolog, amibe bele akarok fagyni, az ölelő teste.
8. Köröttem furcsa, titkos láncban S földöntúli lázas táncban A percek lejtenek. Én nézem őket kérdő szemmel, Kíváncsian és félelemmel: Vajon mit rejtenek? Szenes Hanna
9. Szemed egy pillantásában, Mely titkon felém röpül, Egy hangodban, mely futólag Csengi lelkemet körül, Petőfi Sándor
10. Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim, S most téged ölelnek testetlen karjaim. Neved napját hozza jövő világosság! Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság! Ányos Pál