Ugrás a tartalomra
Történt pedig, hogy elterjedt egy betegség, amit Nikosz Kazantzakisz intellektuális viszketegségnek nevezett. Az intellektuálisan viszkető ember állandóan új meg új problémákat talál ki magának, tulajdonképpen problémagyártó kisiparos. Az elmélet szerint a viszkető problémák gyógyszere a sokszor küzdelmes megoldás, ami a valóságban sohasem használ, mert az élet kitalált és valódi problémái nem megoldhatók. Az emberi lelket ugyanis nem problémák, hanem tragédiák gyötrik, s nem megoldásokra, hanem megértésre és simogatásra van szüksége. Az emberek többsége cirókahiányban szenved. Súlyos betegség, és nehéz rá írt találni.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberi lélek legtöbb betegségét az ambíció okozza, a siker vágya, a hatalomvágy. Ha ez a vágy beteljesül, önteltséget eredményez, erőszakosságot és végül csömört. Ha viszont kudarcot vall - jaj, ha kudarcot vall! - az eredményről az elmegyógyintézetek regélhetnek! Teli vannak olyan emberekkel, akik képtelenek voltak azzal szembesülni, hogy középszerûek, jelentéktelenek és ügyetlenek, és akik emiatt különböző útonmódon elmenekültek a valóságtól, hogy aztán magától az élettől zárják el önmagukat, örökre.
Agatha Christie
-
Gyakran tapasztaltam, hogy bizonyos embereket neurotikussá tesz, ha beérik az élet kérdéseire kapott nem kielégítő vagy helytelen válasszal. Amire vágynak: állás, házasság, reputáció, meg külső siker és pénz, de boldogtalanok és neurotikusak maradnak akkor is, ha elérték mindazt, amire vágytak. Az ilyen emberek többnyire egyfajta szellemi nyomorúságban vergődnek. Életüknek nincs elegendő tartalma, nincs értelme. Amint sikerül szélesebb körû személyiséggé fejlődniük, megszûnik a neurózisuk is. A fejlődés gondolatának ezért kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonítottam.
Carl Gustav Jung
-
Folyvást rohanunk, soha meg nem állunk. Még arra sincs időnk néhanap, hogy a tenyerünkbe rejtsük arcunk, összeszedjük magunkat egy-egy percre és szembenézzünk a kérdéssel: mi végre tesszük? Napjaink vágtató tempója, felfokozott életritmusa feszült nyugtalansággal tölt el bennünket. De nem a fizikai fáradtság az igazi baj, hanem a lelki rendezetlenség. Már-már a belső megsemmisülés érzése. S ennek hiába ismerjük a diagnózisát, a gyógymódot nem tudjuk receptre felíratni. Az orvoslással mi szolgálhatunk egymásnak. Az ember az ember patikája.
Latinovits Zoltán
-
Mindegy, hogy milyen központi idegrendszeri betegséggel küzdesz, dühítő és idegesítő, hogyha a testedet nem vagy képes irányítani, és nem tudod, mi történik benned. Azt szokták mondani, hogy a végtaghiányosoknak meg még nehezebb. Ez fizikai értelemben biztosan így is van. De lelkileg szerintem könnyebb lehet feldolgozni azt, hogy ha egy embernek valamije nincs, mert akkor ösztönösen másképp oldja meg azt a feladatot. Természetesen nem azt mondom, hogy a mindennapi teendők ellátása ilyen veszteségekkel együtt könnyû, de legalább tudja, hogy arra a végtagjára nem számíthat. Míg egy olyan embernek, mint én, akinek megvan mind a négy végtagja, de nem mindig tudja úgy használni őket, ahogy kéne vagy ahogy ő szeretné, az frusztráló és idegesítő is tud lenni. Akarod, de mégsem megy.
Kováts Laura Rozália
-
A becsvágy, a siker hajszolása, a hatalomvágy okozzák a legtöbb bajt az emberi lélekben. Ha aztán ezek a vágyak kielégülnek, az erőszakhoz, hatalmaskodáshoz vezet. Ha meg nem elégülnek ki - nos, az az igazán rossz, hát erről sokat tudnának mondani a különböző ideggyógyintézetek orvosai! Ezek mind tele vannak olyan emberi lényekkel, akik nem tudták elviselni a középszerûséget, jelentéktelenséget s azt, hogy nem volt semmi befolyásuk a dolgok menetére. Ezért aztán elmenekültek a valóság elől, egyúttal örökre ki is zárva magukat a való életből.
Agatha Christie
-
A betegség gyakran kifejez valami fontosat, megvéd valamitől, segíti valaminek a feldolgozását, egyensúlyt teremt, figyelmeztet, kiutat mutat egy nehezen megoldható konfliktushelyzetből. Bizonyos helyzetekben egyszerûen szükségünk van rá, ami persze nem azt jelenti, hogy igényünk is lenne rá. Mindenesetre úgy tûnik, ilyen esetekben az elménk lehetővé teszi, hogy a természetes öngyógyító rendszerünk részlegesen és átmenetileg kikapcsoljon.
Buda László
-
A halál viszket. Szünet nélkül viszket; szakadatlanul bizsereg, finoman, alig hallhatóan kaparászik egy belső ajtón, a tudat felszíne alatt. Rejtve, álcázva, a legkülönfélébb tünetek formájában szivárog át, számtalan aggodalmunk, megpróbáltatásunk, konfliktusunk forrásaként.
Irvin David Yalom
-
A normális ember, a normális test a legritkább dolog a világon. Mindenkinek van valami testi vagy lelki fogyatékossága. Visszagondolt mindazokra, akiket ismert. Az egész világ olyan, mint valami kórház, amelyben sem szépség, sem okosság nem lakik. Hosszú sort látott maga előtt, csupa nyomorult, szánalomra méltó embert. Egyiknek a teste volt beteg, a szíve vagy a tüdeje gyenge, másoknak meg a lelke nem volt ép - akaratának gyengesége vagy az ital utáni sóvárgás gyötörte.
William Somerset Maugham
-
Még akkor is, ha az orvos csak a testi tüneteket ismeri, gyakran csak félig ismeri a bajt, amelynek gyógykezelésére fölkérték. A betegség látszólag különálló valami, és mégis... talán csak egy lelki baj kifejezése.
Nathaniel Hawthorne
-
Az összeesküvés-szindróma egyfajta társadalmi betegség: sokan képtelenek elfogadni a megtörtént esetek triviális magyarázatait, inkább valami okkult hatalom kezét látják a dolgok mélyén, és hát ezzel a felelősségek elől is remekül el lehet menekülni: nem, ez nem a mi hibánk, hanem a tudodkié. Hát így megy ez.
Umberto Eco