Ugrás a tartalomra
Tudtátok, hogy először Voltaire vetette fel, hogy a világegyetem egy hatalmas robbanástól keletkezett? (...) És Goethe vetette fel először, hogy a spirális ködökben nagy mennyiségû csillag örvénylik. Most ezeket hívjuk galaxisnak. Vicces, hogy az új tudományos elképzelések hányszor származnak kísérletező mûvészeti elképzelésekből.
Kapcsolódó idézetek
-
Néhányan úgy vélik, a Föld véletlenszerûen keletkezett, és hogy az emberiség a megfelelő elemek évmilliókon keresztüli véletlenszerû keveredéséből alakult ki. Egy író így válaszolt erre: "Ha ki tudsz borítani egy rakomány téglát egy sarki telekre, és én megfigyelhetem, ahogy a téglák házzá rendezik magukat, ha ki tudsz borítani egy maroknyi rugót, fogaskereket és csavart az íróasztalomra, és megnézhetem, amint órává rakják össze magukat, könnyebb lesz elhinnem, hogy mindez a több ezer világ bármiféle tervező intelligencia nélkül keletkezhetett, egyensúlyt alkothatott és számos pályán mozgásba állhatott. Sőt, ha semmilyen intelligencia nincs a világegyetemben, akkor a világegyetem még önmagánál is nagyszerûbbet hozott létre - mert megteremtett téged és engem."
-
Egy galaxisban több milliárd csillagot találunk, és magában az univerzumban több milliárd galaxis létezik. Minden csillag igazából egy nap, és minden nap körül több bolygó is kering. Gondolj bele abba, hogy az életre alkalmas bolygókon milyen életformák jöhettek létre, ha nekünk, embereknek az elmúlt hat évezredben - ami mérhetetlenül kis idő - sikerült megteremteni a civilizációnkat. Egyszerûen kell, hogy legyenek olyan civilizációk, akik az ûrhajójukon képesek elérni a kozmosz legtávolabbi pontjait is, és ismerhetik a világegyetem minden titkát. Ha elfogadod egy olyan emberfeletti tudással rendelkező faj létezését, amelyik a galaxisokon keresztül telepatikusan tud kommunikálni egymással, és szabadon közlekedik az univerzumban, akkor közel kerülsz ahhoz a képhez, amit az emberek Istenről gondolnak.
Stanley Kubrick
-
Az ötlet felmerülése nem az egyén valós lehetősége, hanem a tudományos rendszeré, a tudományiparé, amely elegendő pénzt kap arra, hogy milliókat foglalkoztasson, és ha ennyien dolgoznak, akkor természetes, hogy akár akarják, akár nem, születnek új felfedezések. Nem azért, mert (...) valaki elhatározta, hogy nagy ötletekkel dolgozik majd, és megváltja a tudományos világot, hanem azért, mert sokan vagyunk, és érvényesülnek a nagy számok törvényei. A felfedezés, bármilyen különösnek is tûnik, a tudományos rendszer jelensége. (...) Az ötletek a levegőben lógnak, az csak a kérdés, hogy ki kapja el egyiket, vagy a másikat. Nem attól születik ötlet, hogy X vagy Y tudós létezik. Az ötleteket a rendszer szüli, és a szorgosok kapják el.
Csányi Vilmos
-
Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerû kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörû forma bontakozott ki - és teszi ma is.
Charles Darwin
-
Mielőtt megértenénk a tudományt, természetes azt hinni, hogy Isten teremtette a Világegyetemet. Most már azonban a tudomány meggyőző magyarázatot kínál erre. Mindent tudunk, amit Isten tudhatna, ha létezne. De nem létezik.
Stephen Hawking
-
A költők az mondják, hogy a tudós elhatárolja magát a csillagok szépségétől - egyszerûen gázatomokból álló gömböknek tartja őket. Semmi "egyszerûen". Magányos éjszakákon én is látom a csillagokat és érzem szépségüket. Többet vagy kevesebbet látok-e, mint a költők? Az égbolt végtelensége kiterjeszti a képzeletemet, s mintegy csodahintón utazgatva, saját kis szememmel akár egymillió éves fényt is megláthatok a végtelen csillagrendszerben, amelynek én is része vagyok... talán az én testem anyaga éppúgy dobódott ki valamilyen elfelejtett csillagból, mint ahogyan lám, most is anyag lökődik ki ott, abból a csillagrobbanásból. (...) A világmindenség nem lesz kevésbé misztikus, ha tudunk egyet-mást róla. Sokkal csodálatosabb az igazság, mint azt a múltban bármelyik mûvész megálmodhatta!
Richard Feynman
-
Ezredvégi bölcsesség ide vagy oda, nem sokan vannak, akiket nem fog el az áhítat érzése, midőn egy csillagfényes éjszakán az égre pillantanak. Tudjuk ugyan, a pislákoló fény a természet nukleáris kohóiból ered, s hogy minden csillag egy-egy nap, éppolyan, mint a mienk, mindez mégsem csökkenti a látvány gyönyörûségét. A csillagok fénye, míg hozzánk elért, évmilliókat utazott a hideg ûrön keresztül, s hogy ezzel is tisztában vagyunk, még hatalmasabbnak érezzük a mindenséget, melybe belecsöppentünk.
Keith Devlin
-
Univerzumunk születése után 13,8 milliárd évvel öntudatra ébredt. Világegyetemünk apró, tudattal rendelkező részei kis kék bolygójukról teleszkópokkal pásztázták a kozmoszt, és újra meg újra felfedezték, hogy minden ismert létező valami jóval hatalmasabb dolog parányi része csupán. Egy naprendszerhez, egy galaxishoz és az univerzumhoz tartoznak, amelynek több száz milliárd egyéb galaxisa bonyolult mintázatba rendeződik, amelyeket kisebb csoportok, csillaghalmazok és szuperhalmazok alkotnak. Ezek az öntudatos csillaglesők ugyan sok mindenben nem értenek egyet, abban azonban teljes a konszenzus, hogy ezek a galaxisok lenyûgözően gyönyörûek.
Max Tegmark
-
Anyám azt mondta, a világ a sötétségből emelkedett ki. Abból a nagy, mindent megelőző semmiből jött létre a tudat, és az első istenek felébredtek az álmukból. Előjött a Nagy Istennő, és feltörte a sötétséget, akár egy tojást. A fivérével elválasztották egymástól az eget és a földet. Sose feledjétek, mondta nekünk. A világ egy álommal kezdődött. Az életünk is ugyanilyen. Álmodjatok tovább, leányaim! A világ hatalmasabb, mint sejtitek.
Judy I. Lin
-
A világegyetem kialakulásáról alkotott elméletek végső soron spekulációk: a fizikában ugyanis csak azok a megállapítások fogadhatók el tudományos tételeknek, amelyek a gyakorlatban igazolhatók, kísérletileg megismételhetők. Uraim, tessék megpróbálni!