Úgy beszélik, Hogy a kakas, a reggel harsonája, Metsző, hegyes torkával fölveri A napnak istenét; s az ő jelére, Ha tûz-, ha vízben, földön vagy egen Csatangol a bolygó lélek, siet Mesgyéi közzé, s hogy van benn igaz.

Kapcsolódó idézetek

1. Nap, hold süssön, rosszra jót is Érjünk, béke, harc között: Szekerünk, a rozzant vén föld Velünk így-úgy eldöcög. Tompa László
2. Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. Biblia
3. Lehet, hogy azt hisszük, hogy mi irányítjuk a világot a birtoklásunkkal, de még a legszegényebb ember is gazdagabb bárkinél, ha figyel a szellemek hangjára, ami a világ igazságát tanítja nekünk: az ember nem felejt el embernek lenni, ha megtanulja, hogy nem azért kél a hajnal, mert a kakas szól, ámbár a kakas a reggel miatt kukorékol. Tihanyi Márk
4. S a lélek! - ami gondol, és akar, Ohajt, és képzel, búsong, és örûl; Ez a világok alkotója bennem, S rontója annak, amit alkotott; A lélek! ami emberré teszen, Azt mondom annak, s még nem ösmerem. Vörösmarty Mihály
5. Ember! Tetted szerint mérnek meg e világon, A tett a lélek fáján ül, mint levél az ágon. Mit másról mond ki szád, terólad az kel szárnyra, Ne rágalmazz sosem, hogy hír rólad se járja. Mosdatlan ne legyen sohasem egy szavad, Mert visszaszáll reád egyetlen perc alatt.
6. Az isten nap, éj, tél, nyár, háború, béke, elteltség, éhség. És változik, miként a tûz, amikor elvegyül füstölőkkel, nevet kap aszerint, hogy melyik minek érzik. Hérakleitosz
7. Kételd, a nap hogy forgandó, Kételd, csillagtûz ragyog; A valót, hogy igazmondó: Csak ne azt, hogy hû vagyok. William Shakespeare
8. Néha egy szó olyan kristálytisztán zeng, mint egy templomi harang. Magasan szárnyal és az igazságot hirdeti.
9. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
10. Nem minden ragyog, ami fényes. A fény: igazság, de a ragyogás lehet ármányosság is. Azt hiszed, világít? Nem igaz: gyújtogat. Éjszaka van. Valaki gyertyát gyújt, a silány faggyú csillaggá változik, és ragyog a sötétben. A lepke belehull. Felelős-e érte? A tûz szeme megbabonázza a lepkét, mint a kígyó tekintete a madarat. Lehetséges-e, hogy a lepke és a madár ne menjen oda? Ellenállhat-e a falevél a szélnek? Ellenállhat-e a kő az esés törvényének? Victor Hugo