Úgy élek, hogy alig élek, Mert a betegségtől félek, haj. Ó nagy egek, ó kis egek Nincs szó rá, hogy hogy` rettegek, haj. Szemem szikráz, fogam vacog, Bacillusos minden vacok, Jaj, jaj, jaj.

Kapcsolódó idézetek

1. Az én könnyem nagytitkos messze tenger, És én úgy állok partja meredekjén, Félve és fázva, félig-húnyt szemekkel. És a szemem lehúnyni sem merem, Mert a tengereken sziszegnek az éjek, És elzsibbaszt egy szörnyû félelem; És a szememet kinyitni is félek. És úszni kellene és nem merek, Hiába hívnak messze tengerek; Csak reszketek, vacogva reszketek. Sík Sándor
2. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
3. Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek, mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.
4. Siess élni, mig lehet, siess! Mert ki tudja, holnap hogy mi lesz. Hány van, a ki víg legény ma... Dal van ajkán. S holnap aztán Szíve nem ver, hideg ajka néma. Reviczky Gyula
5. Élet. Sok is, és mégsem elég. A félelem, hogy valamikor majd véget ér, s a félelem, hogy a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap volt. John Hoyer Updike
6. De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit? A stressz, a félsz, a hiszti, a nyûgök, macerák... Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit, s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák. Varró Dániel
7. Szeretek élni! Vonz az élet, A szerelem, a dal, tavasz. A merre vágyakozva nézek, Ott csak villámlik, nem havaz. Valóm, minden csöpp vér eremben A boldogság után eped. Ki tehet róla? ...úgy születtem, Azért boldog még sem leszek. Reviczky Gyula
8. És boldogok a fellegek, Mily könnyû mind! Mind fenn lebeg! Milyen halványan lengenek! Álomraj és sóhajsereg, Ha emberszívből felremeg, Nem ily szelíd. A szív beteg. Tóth Árpád
9. Életünkben az bajunk, Hogy nyugodni ritka perc hagy, S a halál azért riaszt, Mert nyugalma végtelen nagy. Vachott Sándor
10. Köröskörül piszkos pokol, Amerre jársz, jajszó kisér; Az ember fáj és fuldokol... És mégis, mégis, mégis él! Gábor Andor