Úgy látszik, van olyan ideológiai vagy érzelmi tényező - pontosabban kettő -, amely Magyarországot megkülönbözteti a térség összes többi országától; amely a jólét iránti vágynál és a szabadságösztönnél is erősebb; főleg, hogy negyedszázad alatt tömegek reflexeibe vésődött be, hogy a szabadság nem hoz jobb életet.

Kapcsolódó idézetek

1. Mintha két Magyarország volna: az egyik, ahol ember embernek farkasa, ahol ember és ember között áthidalhatatlanok a szakadékok, ahol egy nagyobb fékezésnél a létező legordasabb indulatok szabadulnak el a tömegközlekedési eszközökön, ahol meg tudná az egyik magyar a másikat ölni, pusztán mert az máshogy szavaz, vagy csupán mert tehetősebb, szebb, okosabb, egyáltalán: másmilyen... És ez, ez a másik ország, ahol gondolkodás nélkül lemond a tervezett idejéről bárki, ha látja, hogy ismeretlen társa segítségre, támogatásra szorul, ahol minden beérkező úgy van fogadva a célban, mintha világcsúcsot futott volna, ahol olyan megbecsülés övezi a futót, amilyenben "civil" életében esetleg születéstől haláláig nem részesül. Keresztury Tibor
2. Általános emberi probléma, de Magyarországon fokozottan az, hogy a többség a saját sorsának érzelmi elragadtatásában él, és képtelen a másik sors igazságait látni. Néha érdemes volna hátralépni. Háy János
3. A kényszert legalább jól ismerjük. Megszokott dolog - kényelmetlen, de otthonos. A szabadság? Ajjaj! A szabadság újdonság, és mi minden ismeretlentől félünk. Miután nemzedékeken keresztül azt tanították, hogy kötelességeink és szokásaink vannak, nehéz elfogadni, ha valaki választás révén akar cselekedni, vagy szívének ösztönzésére. Márpedig ez életbevágóan fontos volna!
4. Az ember folyton választásra kényszerül: szabadság vagy jólét, szabadság szenvedéssel vagy boldogság szabadság nélkül. És az emberek többsége a második utat választja. Szvetlana Alekszijevics
5. A társadalmi béke és a szomszédokkal, nemzetiségekkel kapcsolatos türelem jobbára belső elégedettség, prosperitás kérdése. A nyugati demokráciákban inkább azért tûnik ez megnyugtatóbbnak, mert ott az egzisztenciális feltételek a társadalmon belül kiegyensúlyozottabbak, napi gondok nem terelik a képzeletet rögtön szélsőséges víziók felé. Az, hogy környékünkön egy-egy számottevő támogatottságú politikai erő lépten-nyomon tiltásokban, kirekesztésben, megtorlásban fogalmazza meg az ideológiáját, a maga teljes komorságával jelzi, hogy sérelem él az emberekben. Ilyen körülmények között a demokrácia fogalma képtelen teljes jogon beleágyazódni egy ádáz módon megosztott társadalom gondolkodásába. Bodor Ádám
6. Mert az a Magyarország, amit én megismertem, ezer kis hibája mellett is magában hordozta a nagyság és méltóság minden jelét. Az egyéniség országa volt, az egyéniség szabadságának országa, mely szabadság tisztelete mélyen gyökerezett mind a rendszerben, mind az emberek lelkében. Wass Albert
7. Az ember azért dönt úgy, hogy elhagyja a szülőföldjét, mert arra vágyik, hogy végre szabadon lélegezhessen. (...) A szabad élet reménye erősebb bármiféle érzelemnél. Fabio Geda
8. Magyarország rosszkedvû, lehajtott fejû népe lassan végképp elfelejti a társas érintkezés, a közösségi együttlét, a szolidaritás hajdani, önfeledt pillanatait. A keletkezett törésvonalak családokat osztottak meg, évtizedes barátságokat fertőztek meg - olyan mélységekben hatván át a közgondolkodást, hogy az ellenségesség, a gyûlölet, a másikat megbélyegző agresszív indulat kórjától hosszú ideig nem lesz szabadulás. Keresztury Tibor
9. A szabadság inkább érzelmi állapot. Annyi szál köt bennünket a világhoz, s a benne élőkhöz, a történésekhez, miközben éppen ezek határozzák meg létünket. A szabadságot inkább sóvárogjuk, mintsem megéljük. Életünk végéig azt reméljük, hogy beteljesül. Böszörményi Zoltán
10. Kényelmes kelet-európai vagyok, nem hajt a túlélés vágya, zsebemben lapul a magyar személyi, amivel akkor megyek át ezeken a határokon, amikor akarok. Hiányzik az, ami erőt adhatna ahhoz, hogy félrerúgjak bárkit, gyereket, asszonyt, hogy helyem legyen a vagonban. (...) A viszonylagos jólétből idecsöppenve képtelen vagyok felvenni a versenyt bárkivel is, aki már maga mögött hagyott mindent, és még nincs előtte semmi, csak az őrült nagy bizonytalanság.