Ugrás a tartalomra
Mintha két Magyarország volna: az egyik, ahol ember embernek farkasa, ahol ember és ember között áthidalhatatlanok a szakadékok, ahol egy nagyobb fékezésnél a létező legordasabb indulatok szabadulnak el a tömegközlekedési eszközökön, ahol meg tudná az egyik magyar a másikat ölni, pusztán mert az máshogy szavaz, vagy csupán mert tehetősebb, szebb, okosabb, egyáltalán: másmilyen... És ez, ez a másik ország, ahol gondolkodás nélkül lemond a tervezett idejéről bárki, ha látja, hogy ismeretlen társa segítségre, támogatásra szorul, ahol minden beérkező úgy van fogadva a célban, mintha világcsúcsot futott volna, ahol olyan megbecsülés övezi a futót, amilyenben "civil" életében esetleg születéstől haláláig nem részesül.
Kapcsolódó idézetek
-
Kevés olyan hely van, ahol annyi "különb" ember él, mint itt Magyarországon. És olyan fájdalmas látni, hogy ebből viszont semmi sem érződik. Mert csak az üvöltésünket lehet hallani, hogy kinél és hogyan vagyunk különbek és jobbak és magyarabbak, és ilyenebbek, meg olyanabbak. És mindent ők csinálnak rosszul. Érdekes, hogy nem tûnik fel nekünk, hogy ha mindannyian különbek vagyunk, akkor kik azok, akik aztán valahogy mégsem.
Alföldi Róbert
-
Úgy látszik, van olyan ideológiai vagy érzelmi tényező - pontosabban kettő -, amely Magyarországot megkülönbözteti a térség összes többi országától; amely a jólét iránti vágynál és a szabadságösztönnél is erősebb; főleg, hogy negyedszázad alatt tömegek reflexeibe vésődött be, hogy a szabadság nem hoz jobb életet.
-
A futók világa tökéletes ellentéte egy közép-kelet-európai országnak. A futás objektív tükröt tart eléd, teljesen demokratikus és fair. Amennyit beleteszel, annyit ki is veszel belőle. Teljesen tényszerû és egyszerû dolog. Teljesítményalapú.
Simonyi Balázs
-
Kényelmes kelet-európai vagyok, nem hajt a túlélés vágya, zsebemben lapul a magyar személyi, amivel akkor megyek át ezeken a határokon, amikor akarok. Hiányzik az, ami erőt adhatna ahhoz, hogy félrerúgjak bárkit, gyereket, asszonyt, hogy helyem legyen a vagonban. (...) A viszonylagos jólétből idecsöppenve képtelen vagyok felvenni a versenyt bárkivel is, aki már maga mögött hagyott mindent, és még nincs előtte semmi, csak az őrült nagy bizonytalanság.
-
Magyarországot (...) körülveszi egy olyan világ, ahol a legjobbak számára mindig van hely. Ezért kell mindent megtennünk, hogy megtartsuk azokat, akik számára a nagy világon e kívül is van hely. Ezt csakis úgy érhetjük el, ha elfogadjuk, hogy az ő álmaik másmilyenek, és ezek megvalósításában legalábbis nem akadályozzuk őket.
Mérő László
-
Hiszek a sokszínûségben, az elfogadásban. Hiszek abban, hogy lehetünk még egy olyan ország, ahol nem a mindennapi gyûlölet dominál, ahol nem utálnak valakit azért, mert valamiben más, ahol nem támadnak egymásra emberek azért, mert mást gondolnak a világról, másra szavaznak, ahol a tisztelet erősebb, mint az utálat, ahol árokásás helyett hidakat építünk, ahol szabadon lehet gondolkodni, szeretni, élni. (...) És ez csak rajtunk múlik. Senki máson. Tegyünk együtt azért, hogy jobb legyen ebben az országban élni, hogy ne kapásból támadjunk, hogy ne ítélkezzünk, hanem beszélgessünk, vitatkozzunk, érveljünk. Az előre visz. Minden más csak mérgez. És azzal csak ártunk, magunknak is.
Balatoni József
-
Az az ország, amely a teljes biztonságot minden más fölé helyezi, és a testi épség illúziójáért cserébe feladja a hatalom ellenőrzésének lehetőségét, végül lemond a szabadságáról. Pedig a teljes biztonság elérhetetlen álom: akármennyire is igyekszünk elérni, ez nem sikerülhet. Hajszolásában azonban emberi életek és egész nemzetek mehetnek tönkre.
Glenn Greenwald
-
Ebben az országban (...) az emberek nem tudják értékelni a reggeleket. A vekker erőszakos hangjára ébrednek, amely úgy vágja ketté az álmukat, mint a fejszecsapás, és azon nyomban belevetik magukat az örömtelen lótás-futásba. Hát mondja, miféle nap lesz az, amelyik ilyen erőszakos módon kezdődik! Mi vár azokra az emberekre, akiket az ébresztőóra minden áldott reggel kisebbfajta elektrosokkal térít magukhoz! Napról napra egyre jobban hozzászoknak az erőszakhoz, és egyre jobban elszoknak az örömtől. Higgye el nekem, hogy az emberek magatartását a reggeleik szabják meg.
Milan Kundera
-
A futóverseny célvonalánál gyakran lehet látni, ahogy a futók rögtön az órájukra néznek, hogy lássák az időeredményüket. Butaság, hogy ennyire fontosnak érezzük ezt. (...) Kedvtelésből, a határaink ismeretével kellene futóversenyre menni. Milyen bizarr mégis, hogy kifulladva érnek be az emberek. Ilyenkor mindig arra gondolok: ha tíz perccel lassabban futott volna, szuper jó élménye lett volna. Mindent látott volna útközben, élvezhette volna az egészet.
Marijke ten Cate
-
Furcsa, leginkább jellegtelen állapot a szabadság. Semmi köze a közönyhöz, mert az óhatatlanul cinikus, meg semmi köze ahhoz, amikor minden mindegy, mert a mögött azért mégis ott lapul a szégyen vagy a remény. Ha már minden mindegy, az még igen emberi. Úgy is mondhatnám: a szabadság nem embernek való állapot.
Bartis Attila