Valamennyien mindent átszövő pókhálókba gabalyodunk, amelyek korlátozzák a mozgásunkat, ugyanakkor a legapróbb rezdülésünket is továbbítják távoli célpontok felé. Napi rutinunk befolyásolja a világ másik felén lakók életét, és egyes személyes tettek váratlanul lángba boríthatják a világot.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon. Mi nemcsak megérintjük a hálót, hanem bele is szakítunk. Gerald Durrell
2. Falak... mindenütt beléjük ütközünk, behatárolnak bennünket. Megpróbálhatjuk elkerülni őket, vagy áttörni rajtuk, vagy hagyhatjuk, hogy körénk záruljanak. Időnként azonban, ha mázlink van, valaki kinyit egy ajtót, és akkor rajtunk múlik, hogy lesz-e bátorságunk átmenni rajta.
3. Mint egy pocsolyába dobott kavics, problémáink begyûrûznek a minket körülvevő világba. Az egyes vízfodrok hatással vannak mindenre, ami az útjukba áll, a víz pedig még tovább gyûrûzik. Ha például kinyitjuk az ajtót valaki előtt, arra ösztönözzük őt, hogy ugyanezt megtegye valaki mással, esetleg másféle udvariassági gesztust gyakoroljon, amelyet nélkülünk nem tett volna meg. Ugyanígy, ha ráförmedünk valakire, meglehet, hogy az illető párja, barátja vagy gyermeke válik a mi továbbgyûrûző problémánk áldozatává. Ezen képességünket, amellyel képesek vagyunk hatást gyakorolni a minket körülvevő világra, kisugárzásnak hívom - szó szerint arra utalva, amit kifelé sugárzunk magunkból.
4. Mindannyian összetett emberek, sokoldalú személyiségek vagyunk: félelmeket táplálunk, igényeink vannak, néha egymásnak is ellentmondó vágyak között őrlődünk. A világ odakint legalább ennyire zavaros és ellentmondásos. Ha nem vigyázunk, a bennünk tomboló erők, amelyek ide-oda rángatnak, végül könnyen szétszakíthatnak minket. Nem lehetünk egyszerre Dr. Jekyll és Mr. Hyde - huzamosan biztosan nem. Ryan Holiday
5. A világunk tele van bizonytalan, féltékeny emberekkel. Egyesek a legjobb barátaink, netán vér szerinti rokonaink. A kudarc megrémíti őket. Ahogy a sikereink is. Mert amikor túllépünk azon, amit valaha lehetségesnek tartottunk, amikor a korlátainkat feszegetjük, és sikerül többé válnunk, a fényünk visszaverődik a falakról, amelyeket ők építettek. A fényünknél láthatóvá válnak a saját börtönük körvonalai, megpillanthatják a saját önkorlátozásaikat. David Goggins
6. Túl gyorsan válunk felnőtté. Nemcsak mi, emberek, hanem minden élőlény. Elveszítjük a lehetőségét annak, hogy felelőtlenül viselkedhessünk, és ne legyen az élet valami rémisztő, csapásokkal teli útvesztő. Borsa Brown
7. Többé-kevésbé mindannyian alvajáróként élünk ebben a világban. Gyermeki naivitással és nemtörődömséggel tengünk-lengünk itt, és nem vesszük tudomásul, vagy nem merjük bevallani magunknak, hogy egy veszélyekkel teli világban élünk, amelyben nagyon könnyû megsérülni vagy akár elpusztulni. Hajlamosak vagyunk nem tudomásul venni azt, hogy olyan világban élünk, amely csak bizonyos, nem túl nagy mértékben kompatibilis a mi alkatunkkal, szükségleteinkkel és vágyainkkal. Hankiss Elemér
8. Mindenki megbotlik. Néha hamar felállunk belőle, és megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. De néha egyetlen ballépés is felborít mindent, összetöri az álmainkat, szétzúzza mindazt, amit addig felépítettünk.
9. Nem tudunk élni? Valóban nem. Legfeljebb csak úgy, ha csaláshoz, a képmutatáshoz, a hazugsághoz folyamodunk. Tartósabb kapcsolatainkat ezeknek a rozsdája futja be. Kezdetben túl sok az illúziónk, túl nagy a bizalmunk, s mikor csontvázra vetkőzik előttünk a világ, elsápadunk, kapkodunk levegőért, kezünket szemünk elé kapjuk, védekezünk. Védekezünk, ahelyett hogy valamilyen módon az igazságot keresnénk. Csoóri Sándor
10. Egy napi élet az egyik végletből a másik végletbe dobhat bennünket, s vannak, akik így összetörnek, s vannak, akik keményebbé, szívósabbá ütődnek. Kassák Lajos