Ugrás a tartalomra
Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tûk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket.
Kapcsolódó idézetek
-
Vannak ilyen rémes pillanatok az ember életében, amelyek kitörölhetetlenek, bármennyire apróságnak látszanak is. Nem a legszörnyûbb szörnyûségekre gondolok, amiket mellesleg szerencsére eddig nem is éltem át, mint a háború, a gyilkos erőszak, sőt még csak nem is önmagában a halál, valaminek, valakinek a drámai, tragikus körülmények közötti elvesztése, hanem az ilyen, látszólag jelentéktelen helyzetekre, közjátékokra, incidensekre, pillantásokra, mozdulatokra, amelyek azonban mégis egy idő után megkövülnek az ember agyában és zsigereiben.
Bolgár György
-
Vannak az életben olyan pillanatok és események, amelyek kitûnnek az emlékezetben, olyan lényegesek, hogy az idő nem tudja eltörölni, ködével elfedni vagy eltorzítani őket; ha visszanézünk, úgy állnak ott, akár a hegyek.
Jón Kalman Stefánsson
-
Mindenkinek az életében vannak olyan hangok, illatok és ízek, amiket hiányol, és vannak olyanok, akiktől nem tudott elbúcsúzni. Mindenkinek az útján voltak olyan pillanatok, amiket soha nem fog elfelejteni. És vannak olyan arcok és hangok, amikre szeretne visszaemlékezni.
Malála Júszafzai
-
Az élet bizonytalan valami, de akad benne néhány pillanat, amit az ember sosem szeretne elfelejteni; amit szeretne belevésni az emlékezetébe, hogy aztán bármikor elővehesse, mint egy könyv lapjai közé préselt virágot.
Cassandra Clare
-
Leélünk két, tíz, húsz évet valaki mellett. Meglepődünk-e, mennyit felejtünk? Életünk óriási darabjai tûnnek el, emlékeink zavarossá válnak. Mit tettünk ennyi idő alatt? Hogy töltöttük párként az időnket? Itt-ott felmerülhetnek elszórt töredékek, de azt az első pillanatot sosem felejtjük el. A kéz, ahogy közelebb von, lecsukja a szemed, mialatt az idegen szájának édességét ízleled. Elmosódott kép a bőrről, a szemről, a szem elé hulló hajról, vállról. A képekből tündöklő láncot fonunk, a láncszemek sosem szakadnak szét, a gyöngyszemek nem gurulnak el. Velünk maradnak örökre. És megütközünk azon, hogy sokszor ez minden, amit a másikról megőrzünk.
-
Telnek-múlnak a pillanatok, az idő gyors villanásai. Mégis ezeknek a pillanatoknak lehet a legmélyebb hatásuk az életünkre. Vagy megragadjuk és a saját hasznunkra fordítjuk, vagy elszalasztjuk őket. Úgy hiszem, azok a pillanatok maradnak velünk a legkitartóbban, amiket elhalasztunk, mert a megbánás olyasmi, ami soha nem hagy el minket.
-
Minden bennünk van. Ha eltemetve is, ha mindig szem előtt - mindegy az. Ott rétegződnek az emlékek, a vágyak, a ki nem mondott gondolatok. Ott vannak bennünk az ölelések, és ott fáj bennünk a kihûlt párnák hidege. Valahol a mélyben, ott várakoznak csöndben a forró éjszakák, a lázas hajnalok, a homlokra tett hûvös kezek. (...) Nem, semmi nem veszett el. Az egyszer gondolt gondolatok sem lettek semmivé. A félrenézések se, a véletlen találkozások se, az elharapott szavak, félbehagyott mondatok, mind, mind ott vannak, legbelül. Egymást tartja, óvja, szorítja. Nevet bennünk és fáj bennünk, kiált és rendre elcsendesül ez az egyszervolt, megismételhetetlen, gyönyörû szövevény, az életünk.
Schäffer Erzsébet
-
Vannak dolgok az életben, amiket nem felejt el az ember. Nagyon mélyre fúrják le magukat, megbújnak a fénytelen mélységben.
Samantha Shannon
-
Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem.
Szurovecz Kitti
-
Vannak pillanatok, amik belénk égnek, visszavonhatatlanul velünk maradnak és elkísérnek, amíg élünk. Sajnos, néha a rosszra valamiért könnyebb emlékezni, mint a jóra.