Vegytiszta fikció nem létezik. Mert mindaz, amit egy íróasztal mellett kitalálunk, valamiképp táplálkozik belőlünk, a tudásunkból, a tapasztalatainkból. Még egy olyan figura is, aki tőlünk zsigerileg idegen.

Kapcsolódó idézetek

1. Leírni, jó messze, egy íróasztalnál mindent le lehet. Szép, logikus rendszereket lehet felépíteni, ami valahol, lehet, mûködhet is. A valóság azonban más. Az nagyon gyakran másfele kanyarítja a történeteket.
2. Ez különbözteti meg a valóságot a fikciótól. A fikcióban nincs véletlen.
3. Kétféle irodalom létezik; az egyiket mi írjuk, a másik minket ír. Amelyik minket ír, veszélyes. Oda jutunk, ahová nem kívánkozunk. Azt nézzük, amit nem szeretnénk látni. Jeanette Winterson
4. Az irodalom nem feltétlenül az életerő jele. (...) Olyan furcsa jégzajlás indul az ember agyában, hogy gyakran összekeveri a valóságot a fikcióval, a képzelgésekkel, és rejtett összefüggésekre jön rá. Az irodalom olyan, hogy az ember kitalál valamit, és elkezdi írni. Nem feltétlenül önvallomást. Aztán mégis önvallomás lesz belőle. Bereményi Géza
5. Ahhoz, hogy valós személyekről írjunk, szülőkről, gyerekekről, szeretőkről, barátokról, ellenségekről, nagybácsikról, fivérekről vagy véletlenszerû járókelőkről, muszáj fiktíven ábrázolnunk őket. Úgy vélem, ez az egyetlen módja annak, hogy életre keltsünk valakit. Linn Ullmann
6. Különös alkímia az írás. Azt hisszük, kitalálunk. Holott gyakran csak emlékezünk. Van bennünk egy másik, egy olyan emlékezet, amely az elfelejtett dolgokra emlékszik, és önálló, tőlünk független életet él. Félicien Marceau
7. Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés. Müller Péter
8. Az emberi gonoszságban nagyon is hiszek (...). Nem a hétköznapi rosszindulatra gondolok, amit mindenki megtapasztal az életében. Én arra a jeges ûrre gondolok, amit néhány lélek maga körül teremt, és nincs az univerzumban olyan hideg és üres hely, mint ez. Én úgy vélem, ez a gonosz. Nem valami, hanem valaminek a hiánya. Az isteni hiánya; elégtelenség, valami különös zsugorodottság. Nincs semmi, amit adhatna, hiszen ő maga a hiány. Ezért inkább mindig csak elvesz, mintha érezné, hogy nem egész. És ha az ember találkozik vele, soha nem ússza meg sebek nélkül.
9. Minden embernek van egy képzeletbeli valósága, egy olyan valóság, amelyet csak ő lát és érzékel olyannak, amilyenné a saját fátylán keresztüli érzékelés során felépítette magában. Ennek apró részleteit otthonról is hozta, a többit maga alkotta hozzá. Ez a fiktív valóság nem egyezik másokéval, akármennyire szeretnénk is azt hinni, hogy mégis. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a belső valóság mindig torz, és a torzítás (a takaró fátyol minősége) is különböző mindannyiunkban.
10. Kell egy kis flúg az íróvá váláshoz, mert olyan világokat kell elképzelnünk, amelyek nincsenek. Hangokat hallunk, elhihetünk valamit, megtesszük mindazt, amiről gyerekkorunkban azt mondták nekünk, hogy nem szabad. Vagy pedig azt mondták, hogy válasszuk külön a valóságot meg azokat a dolgokat. A felnőttek jobbára így reagálnak: "Persze, van egy láthatatlan barátod, ez aranyos, majd kinövöd." Csakhogy az írók nem növik ki. Stephen King