Villanyt gyújtok arcom ránc és árok Most elhiszem a halált.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor először láttam szemében az öregedést, kezéből hirtelen kihullottak az eltitkolt ráncok. Addig a napig voltam kislány; addig a napig hittem a halhatatlanságot.
2. Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom. Ady Endre
3. Most vakon magamba ütközöm ezenkívül magamhoz nincs közöm gyanakvó csillag égetett csak arcom volt a víz felett. Balla Gergely
4. Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert. Vavyan Fable
5. Akkor vénkisasszonyként szállok a sírba... Merem állítani, hogy ennél rosszabb halálnemek is léteznek. Lucy Maud Montgomery
6. A ráncok az idő sebei, amelyek néha olyannyira elmélyülnek, hogy belehalunk az öregségbe. Afonso Cruz
7. Hinnem kell azt, hogy oka van annak, hogy élünk, és oka van annak, hogy meghalunk.
8. A halál úgyis eljön értünk, és ha az ember aggódik miatta, csak sokasodnak a ráncai.
9. Amikor állok a tûzben, Bele fogok nézni a szemébe. Megengedem az ördögnek, hogy tudja, Elég bátor voltam meghalni. Hurts
10. Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki, tán olyan lesz az is, mint elaludni. Kérlek, oltsd le a villanyt, és én álmodom, puha föld legyen a vánkosom. Vad Fruttik