Volnék nyakadra csöppent körtelé, volnék ruhádba kent hasonlatok, apró göröngy, ha megbotolsz belé, kicsiny bogár, ha eltaposgatod.

Kapcsolódó idézetek

1. Szenvedéseim körfolyosóján: révült önmagamba botlok. Egymásnak esünk! Vívódunk: csorbult tőreink csüggedten csendülnek. Pálnagy László
2. A testre tapadt port nem veszed észre azonnal, Sem ha a hulló csillag hamva szitál le reája, Sem ha az éjjeli köd rászáll, vagy a pók fonalába Ütközöl, és hálójával beborítja az arcod, Sem ha a könnyû pók elaszott hullája reád hull, S nem veszed észre a szállongó pelyhet s a pihéket, Miknek, minthogy igen könnyûk, lassú az esésük, S nem könnyen veszed észre a csúszó állatokat sem, Ugyszintén a szunyognak a lábanyomát vagy a többi Apró állatokét, ha talán testedre vetődnek. Titus Lucretius Carus
3. A nyakkendő hurok, és bármennyire visszájára fordult is, akasztókötél lehet az emberen, ha nem vigyáz. Yann Martel
4. Néha te vagy a szélvédő. Időnként pedig te vagy a bogár.
5. Mint meztelencsiga besózva, Úgy fordulok ki most magamból, Lét-kabát bélését kitárom, Lettem egyszemélyes karambol. Lackfi János
6. Az én életem egy kis csónak, amit egy tomboló vihar bántalmazott.
7. Ha víz volnék, hát volnék pocsolya. Ha tûz volnék, hát volnék hamuja. József Attila
8. Csak egy gesztenye voltam, ki lehullott eléd. Hiába mondtam, ne végy fel, tövist szúrok beléd.
9. Te megmaradtál életem díszletei mögött valakinek, elveszett kincsnek, csöndesen elmaradt utazásnak, szemrehányó, kis elmúlásnak. Szabó Lőrinc
10. Ha trágyadomb közelében jársz, mindenképpen legyekbe botlasz. C. J. Sansom