Ugrás a tartalomra
Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
(...)
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
Kapcsolódó idézetek
-
Ismertem egy embert, aki házat épített. Egy kis faluban lakott, becsülettel és szorgalmasan dolgozott, de egyszer egy váratlan örökség lehetővé tette, hogy megvalósítsa az álmát.
"Olyan házat építek, aminél nem lesz jobb a nap alatt!" - mondta. És miközben építette, a környező kunyhókat leste. Hatalmas házat épített a legjobb fából, a tető a legerősebb nádból készült, a legnagyobb, csillámpala ablakokkal (...). A szomszédok lelkendezve nézték, és nem értették meg, hogy ez az ember csak egy nagy kunyhót épített. Jártam nála vendégségben, ültem az asztalánál, és csak arra tudtam gondolni: nehogy házigazdámnak eszébe jusson ellátogatni a városba! Mert akkor megérti, hogy a falakat kőből építik, a tetőket cseréppel fedik be, az ablakokba üveget tesznek. Ránéz a házra és megérti, hogy az csak egy kunyhó.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
-
Félt hinni... Félt, mert amikor hitt, a reményeit mintha zászlóként a magasba vonták volna, hogy mindenki lássa, ahogy a szélben lobog. Aztán erős szelek, viharok jöttek, csak azért, hogy a zászlót elrongyolják, szétszakítsák... és végül lehúzzák.
Cecelia Ahern
-
Mikor gyermekfejjel homokvárat építettem én,
Csinos szökőkúttal, alagúttal szépítettem én.
Aztán jött egy bácsi, rálépett, és összedőlt a vár,
Utólag már sopánkodni kár.
-
Valaki egyszer elkészítette ezt a padot, amelyen ülök. Valaki lecsiszolta a fát, lelakkozta. Valaki elhozta a templomba. Valaki leburkolta a padlót, valaki beépítette az ablakokat. Minden téglát emberi kéz tett a helyére, minden vasalatot minden ajtón, minden útburkolatot odakint, minden égőt minden utcai lámpában. De amit gép épített, valójában azt is ember hozta létre, az, aki a gépet megépítette. Magukat az embereket is más emberek hozták létre, akik küzdenek, hogy boldog gyerekeket és családokat teremtsenek. Engem, az összes ruhámat, ami rajtam van, minden szót, amit ismerek.
Sally Rooney
-
Valamiért mindig képesek vagyunk elhinni, hogy ez más lesz. Megint, újra meg újra... Hogy ő most jó lesz, nem fog mindent összekuszálni, megbántani, összetörni. (...) Aztán megint csalódunk, és már nem is értjük, hogy miért hiszünk újra. Hogy honnan az istenből van erőnk ahhoz, hogy újra fel tudjunk állni, leporoljuk magunkat, felhúzzuk a cipellőnket, és tovább tipegjünk. Kezdetben megtörten, csalódottan, hitetlenül. Ám idővel valami mégis történik. Megtörik a jég, jön egy mosoly, meg még egy, aztán úgy a harmadiknál már nem tudod figyelmen kívül hagyni. Van, ami nagyobb, mint te. Hatással van rád, és nem tudsz ellene mit tenni. Akaratlanul is magad mögé hajítod a lakatot, kinyitod a szíved, mit sem törődve azzal, hogy mit kockáztatsz, hogy talán ez is egy a többi közül.
Oravecz Nóra
-
Mindenkiben van belül egy gyémánt, ami az embert emberré teszi. Ezt mostanában nagyon betakarjuk. Van, aki függönnyel, lepedővel, de van, aki fával, pajzzsal, és van, aki betonba ágyazza, és azt hiszi, nem lehet onnan kirobbantani. De ez nem így van: a burkot vagy szépen, lassan lehántolgatja az ember, vagy egyszer éri egy olyan hatás, amitől leomlanak a falak.
Schäffer Erzsébet
-
Az embernek volt mersze bepillantani az isteni fénybe, és rájött, hogy mint az összes többi anyag, ez is összetevőkből és mennyiségekből áll. Így hát újabb gyerekes illúzió pukkadt szét a tudomány rideg szkepticizmusán.
-
Miből építkezik az ember, amikor úgy érzi, romokban hever körülötte a világ? Az általa belátható környék, a végiggondolható gondolatok, a megélhető érzelmek. Arra gondol, hogy talán mégis akar tőle valamit az élet, ha eddig meghagyta. S elkezdi magát újraépíteni. Megkeresi az első téglákat, leveri róluk a régi, töredezett habarcsot, óvó kézzel végigsimítja valamennyit. Új kötőanyagot kever. Előtte gondosan alapot ás, mélyebbet az előzőnél, mindent többször is megmér. Ezúttal nem olyan felszínes, mint először volt, most már tudja, hogy sokszor századmillimétereken múlhat a siker.
Nagy István Attila
-
Az emberben olykor kiépül valami hazugság, jó szilárd vastraverzekkel, cementburkolattal, aztán reggelre kelve úgy összeomlik, mint ahogy csak egy hazugság omolhatik össze.
Karácsony Benő
-
A templomok építésekor szabályosra faragott kövek látványából képződött meg a kocka fogalma a magyarok fejében, korábban vándorló, természeti nép voltunk, a természet pedig idegenkedik a szögletességtől, szereti a dolgokat lekerekíteni, nincs kocka a természetben, bogyók, gyöngyök, szem- és heregolyók, nap és hold, a pongyola pitypang virágzata, a kockával ellentétben a gömb és a golyó szerepelhetett a honfoglalók szókészletében.
Garaczi László