Téma
Aggodalom idézetek
-
Arthur Miller Pillantás a hídról címû darabjában mondja el az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól. Megelégszünk ötvenszázalékos szerelmekkel, nyolcvanszázalékos apasággal, anyasággal, hatvanszázalékos hittel. Vagyis soha nem éljük végig a dolgainkat. Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül kislisszolhatunk. Így van. A száz százalék ijesztő. Mert ha bukunk, százszázalékosan bukunk. Csakhogy érdemes-e ebben a langyosságban élni? Vagyis érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a szenvedésektől. Popper Péter
-
Anyám gyerekkorom óta folyton figyelmeztetett, mondjak imát valamiért. Mindig imát mondtunk. Imádkoztam felhőkért és pizsamákért. Imádkoztam villanykörtékért és méhekért. Soha ne imádkozz szerelemért vagy egészségért, mondta Anya. Se pénzért. Ha az Isten meghallja, mi az, amit igazán akarsz, nem adja meg. Garantált.
-
A túlméretezett agy tette tönkre az emberi lények házasságait, mint ahogy számos más szívet tépő tragédiát is ez a szerv idézett elő. Az ormótlanul hatalmas eleven számítógép egyidejûleg végtelen mennyiségû, egymással ellentétes véleményt tárolt végtelen mennyiségû témakört illetően. Ezeket sebesen váltogatta. Ha egy férj vagy egy feleség a normálisnál kissé izgatottabb volt, párbeszédük könnyen veszekedéssé fajulhatott. Két bekötött szemû, görkorcsolyát viselő bokszoló harcolt ilyenkor egymással. Kurt Vonnegut
-
E földi élet útjait róván, összekerülünk egy-egy halandó társunkkal, beszélgetünk egy darabig, aztán elválunk. És eszünkbe sem jut nyíltan és férfiasan megkérdezni tőle, mi a neve? Felebarátaink neveivel kapcsolatban valami sajátságos, tartózkodó álláspontot foglalunk el. Mintha attól félnénk, hogy valami borzalmas titokra bukkanunk, így gondolkozunk: "Lehet, hogy e rokonszenves idegent Snooksnak, vagy pláne Bugginsnak hívják. Jobb meg sem kérdezni." Pelham Grenville Wodehouse
-
Na jó, a ló tényleg nem hozzám illő állat. Az összes vége szörnyen veszélyes. Rúg, csíp, karmol, harap, a szeme vérben forog. A közepe összesékeli a csontjaimat. Úgy zörgök rajta, hogy a nyomorú paripa eszelős vágtába fog, mert azt hiszi, egy szodómiás hajlamú aprópénzváltó automata ugrott a hátára, fajtalan szándékkal. Inkább veszek egy szobatáltost. Vavyan Fable