Téma
Aggodalom idézetek
-
Kinek mi köze a magánéletünkhöz? Annak idején egy telefonbeszélgetés úgy kezdődött, hogy hogy vagy, manapság viszont arról faggatnak, hogy hol vagy. (...) Miért kéne bárkivel is tudatnom, hogy merre járok? Miért? És egyáltalán miért érdekli másokat, hogy hol vagyok? A rohadt telefonok miatt kifordulunk önmagunkból. Szép lassan eltüntetik a privát szféránkat, és mi nem teszünk ellene semmit, szinte tudomást se veszünk róla!
-
Néha úgy érzem, hogy azt játszom, mintha felnőtt lennék, de közben folyton körülnézegetek, hátha egy igazi felnőtt majd megmondja nekem, mit kell tennem, ha a szemétdaráló furcsa hangokat kezd kiadni, vagy hogy nem kell-e több pénzt betennem a nyugdíjalapba. Én egyszerûen... úgy érzem magam, mint egy komplett katyvasz. Rachel Lynn Solomon
-
Nem igyekszünk rendbe hozni a dolgokat, vagy bármi olyasmit tenni, amire igazán vágyunk. És a többes szám itt azt jelenti, hogy mindenki, a kakastaréjos kamasz gyerektől kezdve, aki azon kínlódik, hogyan hívja el végre randizni a padtársát, egészen a politikusig, aki egy adóreform tervezetén ül évekig. Nincs okunk, hogy végre azt mondjuk, na most. Murakami Rjú
-
Amikor egy újabb ország sorakoztat fel nukleáris fegyvereket, az nem pusztán egy újabb ujj az indítógombon. A világ egy gátlástalan és felelőtlen harmadik világbeli vezető ujja miatt aggódik, pedig az az ujj éppúgy lehet valamelyikük egyik funkcionáriusáé egy távoli bázison. A lényeg: az ember nem olyan faj, amelyre rá lehet bízni az atomfegyvert. És főképp egy teljes vagy részleges végítéletgépet. Ez pedig nem csak a harmadik világ őrült vezetőire vonatkozik. Daniel Ellsberg
-
Miért nem lehetek én egy átlagos csávó, aki egész nap csak baseballmeccset néz, és izgul, hogy mi lesz a végeredmény? Miért nem lehetek szakács, aki egész nap csak rántottát csinál, és köze nincs semmihez? Miért nem lehetek egy légy valakinek a csuklóján, akit alig érintenek meg a világ dolgai? Miért nem lehetek kakas egy tyúkólban, aki magokat csipeget? Miért pont ez jutott nekem? Charles Bukowski
-
Amire senki sem figyelmeztetett a felnőttkorral kapcsolatban, hogy milyen rengeteg döntést kell meghoznod, és hányszor kell a csalóka megérzéseidre hagyatkoznod ahhoz, hogy megtaláld a helyes utat, és hogy hányszor fogod még nyolcévesnek érezni magad, aki azt várja, hogy a szülei a segítségére siessenek.
-
Ha a szívből az agyba tartó véráram akár csak néhány másodpercre megakad, az olyan, mintha bunkósbottal fejbe vernének bennünket: eszméletlenül rogyunk össze, és erősen kérdéses, hogy a gondolkodásunk központja ezután több lesz-e egy tál kocsonyánál. Agyunk ugyanis nagyon rosszul, a többi szervünknél százszorta rosszabbul viseli az oxigénhiányt.
-
Egész délelőtt attól rettegtem, hogy megint olyan érthetetlenül gyûlölködő pillantással fog majd méregetni. A lelkem egyik fele szeretett volna elébe állni és nekiszegezni a kérdést, mi baja van velem. Éjszaka, miközben álmatlanul forgolódtam az ágyamban, el is képzeltem, mit fogok mondani neki. De túl jól ismerem magamat, és egy pillanatig sem gondoltam komolyan, hogy csakugyan elébe mernék állni. Hozzám képest a Gyáva Oroszlán maga a Terminátor. Stephenie Meyer