Téma
Álmodozás idézetek
-
Az egyedül élő emberek, mint a hegycsúcsokon élő szerzetesek, a remeték, a tengerészek, a disznópásztorok és a felfedezők, több mint ezer éven át meg voltak győződve arról, hogy az élet titkaira a csendben rejtőzik a válasz. Ez a lényeg. Az ember átszeli a tengereket, és lehet, hogy miután hazatér, saját magában találja meg azt, amit addig keresett.
-
A modern szerzőket is kedvelem, de nem annyira a mûveiket, hanem a figurákat. Például azt a Rimbaud kölyköt. Sok hülyeséget hordott össze, de legalább vagány srác volt. Az újabbak viszont éppoly unalmasan élnek, ahogy írnak, szóval a klasszikusoktól a mûveiket olvasom, a modernektől az életrajzaikat, az újaktól inkább semmit.
-
Mi van, ha egy nap találkozol valakivel, és úgy érzed, soha senki más nem lehet a társad? Nem azért, mert mások kevésbé vonzóak, vagy túl sokat vedelnek, vagy pocsék velük az ágyban, vagy a könyveiket ábécésorrendben teszik a (...) polcra, vagy úgy pakolják be a mosogatógépbe az edényeket, hogy attól égnek áll a hajad. Hanem csak azért, mert ők nem ez a valaki. (...) Lehet, hogy egész életedben nem botlasz bele ebbe a társba, és úgy gondolod, hogy a szerelem mindaz, amit most felsoroltam, de ha mégis belébotlasz, akkor véged! Andrew Sean Greer
-
Életünk alapjait, apánk közremûködésével, születésünkkor anyánk rakja le, létünk piramisának első kváderkövével. Amíg élünk, különféle tetteinkkel hordozzuk mellé a többit, előbb szélesítve az alapot, majd újabb sorokat kezdve, egyre magasabbra építve ez a sajátos, virtuális piramist, melynek utolsó, a vágyott csúcsra kerülő kockakövét a halál teszi oda helyettünk. Sose tudjuk meg, hogy mikor. Nagy Bandó András
-
Arra gondolt, hogy így kellene legyen tulajdonképpen az egész élet. A gyermek apja fûrészelné a fát, ő segítene neki, vagy ülne a rönkökön, és szoptatná a gyermeket, aztán behívná enni, amikor kész az étel, és este ott ülnének egymás mellett a kispadon, és néznék az alkonyatba süllyedő tisztást, és halkan beszélgetnének a gyermekről, aki olyankor már csöndesen alszik a bölcsőben. Érezte, hogy ez az, ami hiányzik onnan a Komárnyikról, ez a csöndes, békés, hétköznapos élet, amit hárman élnek együtt: egy férfi, egy asszony és egy gyermek. Együtt. Közös tervekkel és közös örömökkel. Kevés beszéddel, de mégis úgy, hogy tudnak egymásról mindent. Titkok nélkül, tisztán, egyszerûen, ahogyan szép és békés az élet, úgy. Wass Albert
-
Mindenkiben vigyázva ül az örök gyermek, a ráncok, pápaszemek, tar koponyák, komoly ruhák mögött és Isten örök jóságát őrzi. Van, aki fél tőle s elhallgattatja; van, akiben csak a szerelem, vagy a bor kelti éberré, de sokan vannak, akikben örökké éber. Néha egy virágillat, néha egy napsugár, néha egy szó, egy simogatás kell csak és az elveszett fiú, az örök gyermek megint előkerül...
-
Abban az időben, amikor a regényíró és költő rajongó, ábrándozó nőket teremtett (...), maguk a nők is keresték, és úgy vélték, meg is találták az életben a mását annak, amit szívük olvasmányaikban megsejtett. Manapság maguk azon vannak, hogy minél gondosabban elkerüljék a csábító, költői külsőségeket, és csak a díszefosztott valót mutassák. Mert, barátom, ha több a szerelem a könyvekben, több a szerelem az életben. Régen eszményeket alkottak, és a nők hittek a kitalálásaikban. Ma már csak a szigorú valót idézik, s a maguk példájára a nők csak a földön járó hétköznapiságban hisznek. Guy de Maupassant
-
Jó állapotú, használt kamaszkor. Ingyen elvihető. Nem sok. Ennyi az egész. Amit itt látsz. Belefér a kocsidba. Két-három doboz, néhány edzőcipő, pár fel nem használt péntek este és egy Zara ajándékkártya. Vidd csak el! Úgysem fogom használni. Az egyik doboz nehéz. Ez a doboz. Ennek a megmozdításához valószínûleg több emberre van szükség. Elég sokra, tulajdonképpen. Az áll rajta: remények. Azt írtam ide, a hátuljára, hogy óvatosan, mert olyan törékeny, ami benne van, de ne foglalkozz vele, a nagy része már úgyis összetört. Esetleg megpróbálhatod összeragasztani. Linn Skaber
-
Miért annyira fontos, hogy az evolúciónak, ennek a természeti folyamatnak legyen matematikai modellje? (...) Ha a matematikusok szakmai intuíciója azt súgja, hogy mégiscsak kell lennie egy ilyen modellnek, és nagy erőfeszítések ellenére sem sikerül ilyet építeni, az nagyon komolyan veendő jel. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor állítólag egyszer két penny hiányt találtak az angol bank mérlegében, és ahelyett, hogy valaki a zsebéből betette volna ezt a pénzt a kasszába, hetekig kutatták a hiány okát, és végül egy kitûnően álcázott sokmilliós sikkasztásra bukkantak. Mérő László