Téma
Amerika idézetek
-
Húsból és csontból felépülő birodalmunk határain belül határtalan őserdőt találunk, amelyet napfényes tisztások törnek át. A nyílt tisztásokon pedig vidámparkok, állatkertek, cirkuszi sátrak, könyvtárak, múzeumok és színházak várnak, újabb és újabb vidékek tárulnak fel, különösebbek még a Mars tájainál is. Robert Fulghum
-
Van egy régi történet a csendes-óceáni szigeten élő bennszülöttekről, akik egy tengerparti házban éldegélnek, gyümölcsöt szednek a fáról, és halat fognak a vízből. Egy üzletember jön a szigetre, megveszi az összes földet, kivágja a fákat és gyárat épít helyettük. Felveszi a bennszülötteket, hogy pénzért dolgozzanak benne, és egy nap majd megengedhessék maguknak a szárazföldről hozott gyümölcs- és halkonzervet, egy szép kis salaktömb házat a tengerpart közelében, kilátással a vízre, és szabadok lehessenek hétvégenként, hogy élvezzék. Abban a pillanatban, hogy az emberek elköltöznek a földről, amely közvetlenül ellátta őket, az élethez szükséges dolgok kikerülnek az egyéni ellenőrzésük alól. Azokat a dolgokat, amelyeket korábban meg tudtak termelni a túlélésükhöz, most meg kell fizetniük. Lehet, hogy pontosan ugyanott élsz, ahol egy gyümölcsfa egykoron embereket táplált, de most a gyümölcs nyolcszáz kilométerről érkezik, és darabja harmincöt centbe kerül. Ebben az szétválasztásban rejlik a profit lehetősége.
-
Századunkban nem mítoszok születnek, hanem tervek. Utakról, vízierőmûvekről, duzzasztógátakról, bányákról, ültetvényekről, olajkutakról, üzemekről. A ma embere szeretné meghódítani és átalakítani Amazóniát. Ki akarja szívni a föld mélyéből az olajat, energiává alakítani a folyók roppant erejét, elhordani a Serra do Caraja vasércét. Aligha érdekli, vajon melyik folyó mentén éltek - ha éltek - az amazonok, sokkal fontosabb számára a bauxit. A turistabiznisz légkondicionált szállodákba csábítja a gazdag külföldit, "denaturált" dzsungelbe, ahol nem kell tartania a kígyóktól, a jaguároktól, a piranháktól, hát még az indiánoktól. Sikerülnek vajon a nagyvonalú tervek? Miért is ne? Csak az a kérdés, milyen eredménnyel.
-
Sok sziget még mindig néhány európai állam, Hollandia, az Egyesült Királyság és Franciaország része. Ezek olyanok, mint a gyarmatosítás ünnepe után ottmaradt konfettik, amelyeket még nem takarítottak fel, és ott fekszenek a világ minden sarkában. Apró európai előőrsök ezer kilométerekre az anyaországtól. Milo van Bokkum
-
- Ha folyó lennék - jelentette ki -, nem szeretnék az Illinois, vagy valami ilyen folyó lenni. Én csak a Mississippi lennék. - Miért? - kérdezte Andy kapitány. - Mert az Illinois mindig ugyanaz. A Mississippi mindig más. Olyan, mint egy ember, akiről sohasem lehet tudni, hogy mit csinál legközelebb s éppen ez teszi érdekessé. Edna Ferber